- Beküldte: ipeto
2020. január 22-én Magyar Kultúra Napján a szolnoki TISZApART Moziban is megnyílt a „Delineata per Laurentium Bedekovich – Válogatás id. Bedekovich Lőrinc kéziratos térképeiből” című vándorkiállítás.
A rendezvényen Kovács Béláné Pető Magdolna, a Jászfényszarui Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság elnöke mondott köszöntőt, melyen a Társaság és a főmérnök kapcsolatáról, és a Népfőiskola negyedévszázados tevékenységéről, kiadványairól beszélt. Ezt követően Horváth Gergő a szolnoki levéltár igazgatóhelyettese idézte fel a földmérő korszakát, megemlékezve a főmérnök munkásságáról, munkáinak jelentőségéről és a Jászkunság valamint megye hely- és kultúrtörténetében viselt szerepéről.
A vándorkiállítás apropóját a Jászkun Kerület főmérnökének 2019-ben megesett kettős jubileuma adta: 1779-ben, tehát 240 évvel ezelőtt választották meg hivatalába és 1819-ben, tehát 200 éve, hogy onnan nyugdíjba vonult. Ebből a négy évtizedből – jelenlegi ismereteink szerint – összesen közel 100 mérnöki munkája – kéziratos térképek, vízrajzi munkák, határtérképek, pusztatérképek, településrendezési tervek és mások – maradt fenn, legtöbbjét pedig eredeti formájában a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára őrzi. A második helyszínen megnyílt vándorkiállítás 13 darab nagy méretű színes molinóból áll, melyen a főmérnök mintegy 26 darab munkája kapott helyet, téma szerinti bontásban 5 csoportba osztva (megyetérképek, puszták, vízügyi munkák, települések, határtérképek). A molinókon bemutatott térképek mindegyike eredeti formájában a szolnoki levéltárban tekinthető meg.
Id. Bedekovich Lőrinc szakmai jelentőségét több szempontból is érdemes megvizsgálni. Egyrészt ő volt az első és lényegében utolsó főmérnöke a Jászkun Kerületnek, hiszen nyugdíjba vonulása után röviddel a három kerület már önálló mérnököt alkalmazott. Ez egyben jelzi azt is, hogy milyen nagy mennyiségű munkával kellett már ekkor a főmérnöknek megbirkóznia és a Kerületek a továbbiakban már hasznosabbnak láttak több szakembert foglalkoztatni. Másrészt id. Bedekovich Lőrinc volt az első szakképzett főmérnöke a Kerületeknek és ő volt az első szakember, aki a Jászkunság vízügyi problémáival kiemelten foglalkozott, utóbbi szempontból pedig a Jászkunság vízügytörténetének egyik megkerülhetetlen szakemberévé vált. A négy évtizedes szakmai pályája önmagában, még mai mércével mérve is elismerésre méltó. Ezt azonban csak tovább növeli, hogy időben is egyre növekvő feladatait nem egységes területen fekvő megyében látta el. A Jászságból, Nagykunságból és Kiskunságból álló Jászkun Kerület ugyanis egymástól helyenként igen nagy távolságokra fekvő egységekből állt, legtávolabbi pontjai (Jászfényszarutól Kiskundorozsmáig, illetve Kiskunhalastól Karcagig) egymástól több száz kilométerre voltak. Ez azt is jelentette, hogy a főmérnöknek igen sokat, sokszor más megyéken keresztül kellett utaznia, és ezek az utazások a 18-19. század fordulójának közlekedési viszonyai, illetve közlekedési lehetőségei közepette is legalább kalandosnak, bizonyos helyzetekben életveszélyesnek számítottak.
Fennmaradt kéziratos térképeit több szempontból tekinthetjük jelentősnek. Egyrészt kéziratos térképek lévén, a 18-19. század technikai eszközeivel készültek, ám ezen mércével mérve is igen jól használható, pontos munkáknak számítanak. Másrészt ezen térképek szakmai jelentőségét azok információtartalma is jelentősen megnöveli, hiszen ezek a munkák feltárják előttünk a Jászkunság és településeinek két-két és fél évszázaddal ezelőtti világát. Számtalan olyan földrajzi térséget, utakat, folyókat, csatornákat, már nem álló épületeket, épületromokat fedezhetünk fel rajtuk, melyekről legfeljebb a korabeli közigazgatási iratok oldalain olvashatunk. Ebből a szempontból ezek a munkák a történészeknek, helytörténészeknek vagy éppen egy-egy település vagy térség múltja után érdeklődőknek is rengeteg információval szolgálnak.
A térképek szakmai, helytörténeti jelentőségén túlmenően különlegesek még az esztétikájuk, megjelenésük okán is. Id. Bedekovich Lőrinc munkásságán ugyanis erőteljesen érződik a későbarokk stílusirányzat hatása és a főmérnök is előszeretettel látta el térképeit különféle figurális vagy tárgyi ábrázolásokkal: láthatunk rajtuk ókori emberalakokat, puttókat, angyalokat, a térkép témájához, tárgyához kapcsolódó tárgyi ábrázolásokat. Emellett a főmérnök a térkép használatához szükséges alapelemeket (térkép tájolása, léptéke, méretaránya, a térkép címe stb.) is számos alkalommal illesztette be a térkép díszítésébe, esztétikájába. Kéziratos térképeinek egynémelyike így kisebb műalkotásnak is tekinthető.
Bár a vándorkiállítás a jászfényszarui Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság és a MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára összefogásaként született meg, létrejöttét támogatta még Jászfényszaru Város Önkormányzata és a Jászok Egyesülete is, mely támogatásért a szervezők ezúton is köszönetüket fejezik ki. A vándorkiállítás jelenlegi állomásán Szolnokon, a TISZApART Mozi (Szolnok, Templom út 4.) kávézójában 2020. február 21-ig tekinthető meg.
Horváth Gergő igazgatóhelyettes, levéltáros
Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára
Nagy megtiszteltetés számunkra – Jászfényszaru Önkormányzata és a Népfőiskolánk számára is – hogy a tárlat bemutatására a Magyar Kultúra Napja alkalmából került sor. Külön köszönjük a lehetőséget, a kiállítás fogadását a TISZApART Mozi Kft. ügyvezetőjének Demeter István úrnak. A vándorkiállítás megnyitóján többek között részt vett Fülöp Tamás rektor úr, aki meghívta a tárlatot Kecskemétre a Neumann János Egyetem GAMF Műszaki és Informatikai Karára, így márciustól már ott lesz megtekinthető.
Közreadta:
Kovács Béláné Pető Magdolna
