Színek, szavak, párhuzamok…

Színek, szavak, párhuzamok címmel nyílt meg 2021. november 6-án Ézsiás Gyöngyike második önálló kiállítása a Szent Erzsébet Közösségi Házban Jászfényszarun. Közel másfél év után újra Jászfényszaru művészetkedvelő közönsége előtt mutatkozott be a városhoz ezer szállal kötődő alkotó, aki ezúttal nem csak a festmények nyelvén mesélt művészi világáról, érzéseiről, hanem a szorosan hozzájuk kapcsolódó versekkel is, melyek elindították kezében az ecsetet. A verssorokban rejtőző érzéseket jelenítette meg színekben, fényekben, formákban és vonalakban a képein.

Nem első alkalommal gyűltünk így össze, hiszen Ézsiás Gyöngyikének ez már a második kiállítása Jászfényszarun, szülővárosában, most a Szent Erzsébet Közösségi Házban – s talán már az ünnepre is hangolódva.  Ahogy az előzőt, úgy ezt is Farkas Edit a Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria igazgatója ajánlotta a közönség figyelmébe – álljanak itt az ő gondolatai.

„Picit aggódtam, mit tudok majd újat mondani, de a képeket látva megnyugodtam: Gyöngyike megújul, s nem csak a kiállításra, hanem folyamatosan. Újabb és újabb témákat, gondolatokat hoz. Míg legutóbb a nagybetűs NŐKet és boszorkányokat is láthattunk a természet templomából vett pillanatképek között, úgy most egy olyan kiállítást látunk, ahol az ember és épített temploma mellett az alkotó lelke is jelen van a képeken keresztül.

Ahogy az előző megnyitón is elhangzott, itt is megállja a helyét a következő néhány gondolat: a saját kedvtelésből született festményeket elsősorban nem a nagyközönségnek szánjuk, hanem „annak ki kell jönnie”. S ha ezt meg is mutatjuk, na, az az igazi lelki kihívás. Hiszen a képek által betekintést nyújtok saját önvalómba: azt mutatom meg, mit érzek, hogy élek. Így – azt gondolom – most egy nagyon bizalmi állapotban vagyunk.

Ezekben a képekben benne van minden: születés és halál, a lét örök körforgása. A felemelkedés és a zuhanás, a csend és a vihar. Azok a párhuzamok, amelyek teljessé, EGY-gyé teszik az életünket. Itt nincs semmi mű: minden a természetes önvalójában jelenik meg, Gyöngyikén keresztül.
Vajon itt „csak” az ember nyilatkozik meg, s az őbenne felgyülemlett élmények, érzések, látottak és tapasztaltak? Szerintem többről van itt szó... Számomra – de úgy érzem, Gyöngyike számára is – a festés SZER-tartás. S a szertartás a kapcsolatteremtést jelöli az önvalómmal. A felettes énemmel, mondhatom, az istennel, aki bennem él. S innentől kezdve nincs másnak helye a papíron, csak a természetesnek.

Sokkal szebben fogalmazta ezt meg Reményik Sándor, Béke című versében, amely nem csak az Összerendeződés festményéhez szól, de a kiállítás, sőt, általában az alkotás egészének esszenciája:

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent -
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép -
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.

Így születnek hát a képek...

És hogy ezáltal mit is látunk a falakon?

Itt már háttérbe szorul a korábban látott erőteljes grafikus megnyilvánulás, helyét átveszik a színek és a formák. Ezáltal a képek legtöbbje sem direkt: érzéseket/megérzéseket, benyomásokat közvetít, ahova a címek csak egyfajta sorvezetők, sugallatok lehetnek: megmutatják az irányt (és soha nem a célt), merre induljunk a képzelet ösvényén. A direkt megjelenítések: az Esztergomi bazilika, a Stációk, Keresztjeink, Csenger szeme, mind-mind többet mond, mint amit elsőre látni vélünk.

A kereszten függő Jézus az emberiség egyik legnagyobb hatású jelképe, az egész kereszténység világképének középpontja. Szinte nincs olyan művész, aki ne dolgozná fel valamilyen formában. S ahogy láthatjuk, több helyen is megjelenik ma.

Telve van most a terem szimbólumokkal. Hiszen Patrik madara – Márk virága is azt mutatja, minden csak nézőpont kérdése. Mellette évszakok, élmények, formák, színek, érzések. Megannyi megjelenítendő gondolat, s most mindegyikhez egy-egy vers is. Hol a vers adja az ihletet, hol a kép hozza a verset. Mindkettő jól járható út.

Még mindig benne vagyunk ebben a „nyavalyában”, és most még fontosabb, amit már tavaly megfogalmaztam: a lélekemelő programoknak, kiállításmegnyitóknak ebben a helyzetben  van igazán létjogosultsága. Hogy ne a lehúzás és félelem legyen úrrá rajtunk, hanem a szárnyalás, az ég felé törekvés. Hiszen, ahogy Wass Albert is írja, Látható az Isten. Két sort ragadnék csak ki: „Nincs oly magasság, nincs oly mélység, amiben Ő benne nincsen.” Ahogy az alkotó kezét vezetik föntről, ahogy papírra kerül a mondandó...

Hölgyeim és Uraim, azt kell mondjam: most a falakon is látható az Isten. Köszönöm a figyelmüket!”

„Itthon vagyok, újra hazatértem… Sorsom számtalan csodát rejt, s most ezek egyike, hogy ismét itt lehetek ezen a szívemnek oly’ kedves tájon, őseim, családom földjén, kis világom közepén, Jászfényszarun” – olvashattuk a kiállításkísérőben, amit a kezébe vehetett a látogató közönség. Most nem csupán a festmények nyelvén mesélnék világomról, érzéseimről, hanem a szorosan hozzájuk kapcsolódó versekkel is. Ezek a versek voltak azok, amik vagy végig kísérték egész eddigi életemet, s most elindították kezemben az ecsetet, vagy ezeknek a költeményeknek sorai jutottak eszembe, amikor már alakult előttem egyik-másik kép – mondta el Ézsiás Gyöngyike. A közreműködő Újhelyi Judit Beatles akusztikus feldolgozásokkal varázsolta el a közönséget.

A tárlat az év végéig látogatható a közösségi ház nyitvatartási idejében, vagy bejelentkezéssel a népfőiskola képviselőinél: +36 30 5790164. Kérjük éljenek a lehetőséggel, érdemes a verseket olvasva megnézni a képeket. S köszönjük, ha a vendégkönyvbe beírják a gondolataikat.

A Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság 2021. évi tematikus programjainak végére érkezve köszönjük mindenkinek, aki közreműködésével segítette, támogatta a társaság tevékenységét. Kérjük, tartsanak velünk az újesztendőben is.

A népfőiskolánk nevében kívánunk önöknek és kedves családjuknak meghitt, szeretetteljes karácsonyi ünnepet és sikerekben gazdag, boldog újesztendőt!
Bízunk abban, hogy 2022-ben újra eljön a találkozások ideje.

Kovács Béláné Pető Magdolna
Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság

A tartalom érvényessége: 
2021/11/08, h - 16:30 - 2021/11/30, k - 16:30