Petőfi 200 kiállítás

A Petőfi 200 Emlékév tematikájába illeszkedő közösségi programokat indít útjára a Bedekovich Népfőiskola. Elsőként a nagyváradi Tibor Ernő Galéria tagságának Petőfi 200 csoportos tárlatát mutatjuk be Jászfényszarun. A kiállításra 2022. szeptember 17-én, a Szent Erzsébet Közösségi Házban kerül sor. A tárlat egy hónapon át látogatható.

Tárlat

A galéria művészeti vezetőjét, Csathó Töhötöm Csongor Károlyt kérdeztük, hogyan is jött létre ez a kiállítási anyag.  A Tibor Ernő Galéria tagságának egyik éveleji gyűlésén megbeszéltük, hogy ebben az évben is szeretnénk egy tematikus kiállítást létrehozni, amelyet majd különböző helyszínekre elvíve és ott kiállítva egy vándor tárlattá alakítsunk sok mindenki örömére. Az egyik tagunk felhívta a társaság figyelmét, hogy a 2022-2023 éveket Petőfi emlékévnek dedikálták a „Petőfi 200” elnevezéssel. Ez egy olyan ötletforrásnak bizonyult, amelyet úgy gondoltuk érdemes és méltó arra, hogy az alkotások ihletőjévé váljon.

Ez már a második költő, akinek emléket állítunk egy vándorkiállítással, az első az Ady Endre volt, most pedig Petőfi Sándor. Az ötlet mindenkinek megmozgatta a fantáziáját, felkorbácsoló téma. Olvastunk kutattunk és igazi forráskereső tevékenység előzte meg magát a konkrét alkotási folyamatot. Sok verset újra olvastunk, kerestük az értelmezésének képi lehetőségeit és igy fogott neki mindenki a maga alkotásának.

Potré

Az anyag központi alkotása a Csathó Töhötöm Csongor Károly által festett Petőfi Sándor portré lett. A forrás amelyikből ez az alkotás indult, nem más, mint a mindenki által ismert dagerrotípia* (régi fotó). Mivel ezen már a figura arcvonásai csak nagyon nehezen kivehetőek, ezért olyan alkotásokat is forrásként kellett használni, amelyek a dagerrotípia elkészültének korszakához közel álltak és esetleg azok az alkotók még láthatták és dolgozhattak az akkori jól kivehető fotó alapján. A lelkében lévő virtushoz viszont a magyar lelket teljesen magában hordozó magyar népzenére volt szükség, mert enélkül valahogy sehogy nem akart megvalósulni az a belső tűz, amely képes volt Petőfi Sándort a legnagyobb magyar költő rangjára emelni.

Kiállítás

A kiállítási anyagot kb. harminc kép alkotja. Ezek a költő életéhez kapcsolódó témákat dolgoznak fel, vagy a költészetének egy-egy versének a képi megfogalmazása, vagy a 48-as eseményeknek állít emléket. Ugyanakkor az egyszerű életre odafigyelő költő gondolatai is megelevenednek a képeken, helyet kap nem egy alkotáson az „anyám tyúkja” is.

A Tibor Ernő Galéria alkotó közössége elhívatottságként éli meg azt, hogy a magyar kultúra értékeit feltárja, őrizze és tovább adja az utókornak azáltal, hogy belefoglalják az alkotásaikba.

A kiállítással látjuk, hogy Petőfi Sándor költészetének vannak ma is értelmezhető, érvényes üzenetei és tovább erősödik a két város (Nagyvárad és Jászfényszaru) civil szervezeteinek kulturális kapcsolata. Kérjük, kísérjék figyelemmel a népfőiskola közösségi oldalait, honlapját, ahol a tárlat bemutatásáról, annak pontos időpontjáról is tájékozódhatnak.

A program a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.
 

Kovács Béláné Pető Magdolna
Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság

*A Petőfi-dagerrotípia az egyetlen fennmaradt fotográfia Petőfi Sándorról. A kép készítőjének személyét illetően nincs egyetértés, Strelisky Lipót fotóművész az egyik, akinek tulajdonítják, de a legvalószínűbbnek azt tartják, hogy a költő portréját Egressy Gábor színész, amatőr fotográfus készítette. A felvétel Egressy pesti lakásán a Marczibányi-házban készülhetett 1844 vagy 1845 nyarán. A költő a feltételezések szerint elrejthette a képet, mert nagy valószínűséggel nem nyerte el a tetszését: a dagerrotípia realitása megdöbbentő volt, a korabeli képzőművészet idealizált ábrázolásaival szemben.
A felvétel csak 1868-ban bukkant fel újra. Ebben az évben – Petőfi hagyatékának részeként – Petőfi Istvánhoz került (költő, mezőgazdász, Petőfi Sándor egyetlen testvére, hozzá íródott az István öcsémhez című vers), aki 1879-ben úgy nyilatkozott, hogy „a kép annyira el volt mosódva, hogy azon csak egy görbült alaknak mintegy árnya látszott, az arc vonásai a legmerészebb képzelő tehetséggel sem voltak kivehetők.” Később a fénykép Petőfi Zoltánhoz, majd 1870-ben Beliczay Imre pesti orvos tulajdonába került, aki a képet restauráltatta. Valószínűleg ekkortájt készíthetett Klösz György egy reprodukciót a lemezről, amit 1879-ben a Koszorú című lapban közöltek le.

Az eredeti kép a Beliczay család birtokában maradt, majd évtizedekig nem lehetett tudni róla semmit, elveszettnek hitték. Rózsa György kutatómunkájának köszönhetően 1948-ban Beliczay unokájánál egy ládában találták meg újra a fotográfiát. A nem megfelelően tárolt, elpiszkolódott lemez ekkorra már teljesen besötétedett, s a kép alig látszott rajta. A lemez a Nemzeti Múzeumba került (ma a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona). Egészen 1953-ig nem is foglalkoztak vele. Ekkor jelentkezett Escher Károly fotóművész - akinek képeit már a Mai Manó Házban is bemutatták - hogy restaurálja az ezüst oxidációja miatt megfeketedett dagerrotípiát. (Forrás: Escher Károly: Petőfi igazi arca (Foto magazin, 1956. május) 2015. március 15. Mai Manó Ház)