Mozgatóerő a belső vitalitás – tenni akarás

Ma is egyik legfőbb mozgatóerő lehet a tenni akarás vágya. Fontosnak tartom, hogy a magyar problémák megoldása felé magyar módszerekkel közeledjünk. Nem vitatott, hogy a skandináv népfőiskolák jelentős munkát végeznek és szép eredményeket érnek el. Mégis úgy látom jónak napjainkban is, hogy a mai népfőiskolások akkor járnak jó úton, ha a magyar utat járják – tanulva ugyan minden megszívlelendő példából –, figyelembe veszik a magyar népfőiskolai specialitásokat. Ekkor érhetünk el mi is igazán jó eredményeket. Ennek megvalósítását kívánom mindazoknak, akik ezen fáradoznak. (dr. Újszászy Kálmán professzor)

A tokaji napok krónikája

A Nemzeti Művelődési Intézet hálózatépítő műhelymunkák keretében március 4-én, és 5-én a Tokaji Pap Miklós Népfőiskola vendégei voltunk. A vendéglátók nevében Mankovits Tamás (aki egyébként iparművészként tevékenykedik) fogadta és köszöntötte a népfőiskolai hálózat szervezeteinek képviselőit.
Ezt a népfőiskolát 2011 óta négy civil szervezet működteti – tudtuk meg vendéglátónktól: Magyar a Magyarért Alapítvány, Tokaji Várbarátok Köre Egyesület, Tokaji Országzászlóért Egyesület, Magyar Máltai Szeretetszolgálat Észak-Magyarországi Régió Tokaji Csoport.

A Pap Miklós Népfőiskola programja abból a felismerésből fakad, hogy az óriási információözön, sokszoros választási lehetőséggel kecsegtető oktatási-képzési kínálat időszakában ugyanúgy meg kell találni, meg kell nevezni azokat az alapvetéseket, amelyek egy-egy közösség életét pozitívan befolyásolhatják. Az információs túlkínálat ugyanolyan egyéni és közösségi válsághelyzeteket eredményez, mint az információhiány és ez hatványozottan igaz gazdasági-társadalmi perifériára szorult közösségekre. Ezzel összefüggésben a Népfőiskola tevékenysége nem korlátozódik a puszta ismeretterjesztésre, oktatásra, hanem közösségépítő, közösségmegőrző feladatot is ellát. A Népfőiskola programja három pilléren nyugszik: az ismeretterjesztő programok (ennek részeként ismeretterjesztő, életviteli, tanácsadási és egyéb kulturális programok szervezése); felnőttképzési – szakképzési programok, amelyek alkalmasak komplex bevételszerzési tevékenységek kialakítására), ezen belül első ütemben: épületszobrász, kőfaragó, műkőkészítő, műbútorasztalos szakmák; Kaprát-medencei kitekintésű programok, nyári szakmai, foglalkoztató, kultúraközvetítő táborok szervezése.

A Tokaji Országzászlóért Egyesület elnöke dr. Simon Csaba Tokaj rövid története címmel tartotta ismertetőjét s tőle hallottunk részletesen az országzászlóról, annak tokaji történetéről. Az emlékmű a tokaji vasútállomással szemben található. 1934-ben közadakozásból építették, szeptember 8-án volt az Ereklyés Országzászló helyi hivatalos avatási ünnepsége. 2013-ban lett helyreállítva eredeti állapotának megfelelően a második világháború után elbontott, egyedülálló és páratlan emlékmű. A löszfalra egy terméskőből kirakott Nagy-Magyarországot ábrázoló alkotás került vissza, elé az országzászló. A program második napján a kirándulás során megnéztük az emlékművet.

A program során több alkalommal is előadónk, kísérőnk volt Demján Szabolcs a Tokaji Múzeum főmunkatársa, történésze. Bemutatta – a régmúlttól egészen napjainkig - a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidéket, mint kultúrtájat, a Világörökség részét (UNESCO 2002.). Különleges, egyedi információkat is megtudtunk a hely borkultúrájáról.

Dr. Balázsi Károly nyugalmazott főiskolai tanár a NMI mentoraként a Kárpátmedencei Népfőiskolai Hálózat felépítésének tervéről, 10 éves folyamatáról adott tájékoztatást, amelynek folytatását a résztvevők érdeklődéssel várják. Történelmi visszatekintésben a Sárospataki Népfőiskoláról  - Szabó Zoltán, az első hazai népfőiskola atyja, a népfőiskola fogalmát így határozza meg: „A népfőiskola – főiskola… főiskola abban a tekintetben, hogy bizonyos univerzitásra, egyetemességre törekszik, ellentétben a szakiskolával… Mindebből igyekszik valamit adni, ami a nép lelkét gazdagító, a nemzeti egybetartozást erősítő tényező, ami alkalmas arra, hogy a népfőiskolást a saját lábára állítsa, s a népfőiskola után is továbbhaladásra indítsa.” 1936. január 14-én a teológia tanári kara meghatározta a népfőiskola hármas programját – vallásos, ismeretközlő és gyakorlati –, s ugyanakkor megbízta dr. Szabó Zoltánt (1902-1965) és dr. Újszászy Kálmánt (1902-1994) a részletes népfőiskolai program kidolgozásával, valamint a szervezéssel. Az első tanfolyam 1936. február 1-jétől 19-ig tartott, az utolsó 1948 áprilisában, az állandó leány-népfőiskola vizsgaünnepélyével zárult. Rövid idő után olyan sikeres lett a népfőiskola, hogy 1939-ben már háromszoros volt a túljelentkezés. Ezt követően a Bodrog-parti Athén szellemi kovászként működött, nemcsak felsőoktatási intézményei miatt, de népfőiskolája alapján is. A Sárospatakról elindult népfőiskolai mozgalom a hit-haza-haladás eszméjére épül és elkötelezett hazafiakat akar nevelni, megalakulásától kezdve napjainkig. A pataki népfőiskola elindulásakor, a trianoni események miatt lelki letargiában élő magyar közösségeknek elsősorban hazafiságot és reménységet adott.

Az 1936-ban indult népfőiskolai mozgalom 1948-ig tartott legálisan, amikor szinte egy tollvonással megszüntették a népfőiskolák működését, mivel az „túlzottan magyar és hazafias eszméket hirdetett.” Ezzel azonban a szocialista kormány nem érte el a célját, mert ezt követően is, illegalitásba vonulva, baráti társaságként minden nyáron összegyülekeztek a népfőiskolások dr. Újszászy Kálmán teológiai professzor sárospataki terjedelmes udvarán, házánál – a legendássá vált „nagy diófa” alatt. 1986-tól bentlakásos szellemi műhely volt a Sárospataki Népfőiskola. "A múzeumalapító és a tokaji helytörténeti gyűjteményt több évtizeden át életben tartó Pap Miklós (1912-2010) emlékét kegyelettel őrzi a Tokaji Múzeum."

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei honismereti munka egyik legtekintélyesebb kezdeményezője és támogatója 1912-ben született. Általános iskolai tanárként, igazgatóként ismerte fel a helyi értékek számbavételének, feltárásának, védelmének és gyarapításának jelentőségét. Gyűjtőmunkája eredményeként jött létre a Tokaji Múzeum, amely a tokaj-hegyaljai szőlőművelés és borászat kiemelkedő értékű gyűjteménye. Alapító tagja volt a Tokaji Művészetbarát Körnek, a Kazinczy Ferenc Társaságnak, hosszú éveken át tevékeny tagja a megyei honismereti munkabizottságnak. A tokaji című könyve összegezése annak a hatalmas ismeretanyagnak, amit a szőlő fajtáiról, műveléséről, az eszközökről, a bor kezeléséről és kereskedelméről a hazai és külföldi forrásokból gyűjtött egybe. Figyelme kiterjedt a pincékre, a Hegyalja történetére, földrajzi neveire, irodalmi hagyományaira. Publikációk sorával járult hozzá Tokaj és a tokaji bor alaposabb megismeréséhez. Ennél is jelentősebb az a szervezőmunka, az az emberi hatás, amellyel a környezetét mozgósítani tudta.

Ezer szállal kötődő művészek

A találkozó másnapján látogattunk az intézménybe. Kevés olyan vidéki múzeum létezik az országban, mint a négyszintes Tokaji Múzeum. A pincében, és a padláson a szőlészet-borászat emlékeit helyezték el. A földszinten, és az emeleten várostörténeti, helytörténeti és még halászati kiállítás is van. A múzeum belső udvarát úgy alakították ki, hogy kisebb szabadtéri rendezvényeket is tudjanak ott tartani. Pap Miklós nagy hozzáértéssel alakította ki a múzeumot. Nagy élmény volt mindnyájunknak.

A helyi, számtalan érték között igazi különlegesség volt egy „törékeny fiatal lány”, aki piacképes diplomát szerzett, ám győzött a szenvedélye és bútorfestőként keresi kenyerét. Huttkay Tímea antropológus szeretett volna lenni, leküzdhetetlen vágyat érzett az iránt, hogy megismerjen különböző kultúrákat és a folklór is fontos érdeklődési területei közé tartozott. A pályaválasztás korszakában azonban édesanyjával együtt úgy döntöttek, piacképes hivatást választ annak érdekében, hogy ne legyenek anyagi gondjai. Végül közgazdász lett, gazdasági vonalon mozgott hosszú ideig. Az egyik nagy nemzetközi banknál is dolgozott.

Hogyan lesz valakiből bútorfestő – s hihetetlen módon csak három éve kezdett foglalkozni a mesterséggel. Nagymamája elvesztése nagyon megviselte. A népművészetek iránti rajongását is nagyszülei házában szívta magába. A gyász hatására befelé fordult és érezte, itt az ideje, hogy megvalósítsa önmagát és azzal foglalkozzon, amit szenvedélyesen szeret. Eljutott tanfolyamra is, ám két-három nap alatt lehetetlen a bútorfestés fortélyait elsajátítani. Találkozott híres, elismert népművészekkel, akiktől biztatást és dicsérő szavakat kapott, arra sarkallták, ne foglalkozzon semmivel, tegye amihez ért: fessen, és így is tett. Egy-két év alatt rengeteg csodás alkotás jött ki a kezei közül. Éjjel-nappal, megállás nélkül készíti a szebbnél szebb mintázatokkal ellátott kelengyés ládákat, menyasszonyi és levelesládát, de ezeken túl tükörrámát, komódot, saroktékát és kontyos székeket is fest.

Makoldi Sándor szobrászművész – akinek anyai nagyapja volt Pap Miklós - magával ragadó előadásában mesélt a festőművész-tanár édesapjáról Makoldi Sándorról. S a Tokaji Múzeum óriási gyűjteményéről, amelyet a család adományozott a múzeumnak. Majd a régész testvérről, Makoldi Miklósról aki a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának igazgatója s jelentős ásatásokat vezetett tíz éven át a tokaji Rákóczi vár feltárása érdekében. https://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/17336

Tokaj főépítészeinek - Bodonyi Csaba DLA, Rudolf Mihály DLA - beszámolóiban a művésztelep revitalizációs terveit s a megvalósítás nehézségeit ismerhettük meg.

A vendéglátói vacsora kíséreteként Magyar Katalin a Hangavári pincészet borásza tartott a Tokaji boraiból kóstolót. Jó bornak is kell a cégér, tartja az ősi mondás, amelynek a mai változata, hogy reklám, marketing nélkül nem lehet jó piacot találni. A Pincészetet Hudácskó János és felesége, Magyar Katalin alapította 1975-ben. A rendszerváltás után a gyerekekkel bővítették a birtokot, és megalakították a Hangavári Szőlőbirtokot, így ma már a két név tulajdonképpen egy családi vállalkozást képvisel. A Hangavári név a hanga növényből, amely ezen a vidéken bőségesen terem, és a Várhegyről ered, ami a kedvenc helye a családnak. Hudácskó János három éve elhunyt, így a család, a feleség, és Anita lányuk viszik tovább a pincészetet.

Maga a pincészet Bodrogkisfaludon található, 18 hektár szőlőn gazdálkodnak. A család hobbi szinten kezdett borászkodni, mivel volt egy kis pincéjük, és feldolgozójuk. Innen indultak, és lépésről lépésre fejlesztették a birtokot. A borászati üzemet 1990-ben kezdték el építeni, mégpedig teljesen önerőből. Katalin ugyanis elárulta, hogy sem hitelt, sem támogatást nem vettek igénybe, mert mindig úgy érezték, hogy jó bort csak szabad ember készíthet, s ha elkötelezik magukat a banknál, akkor már megkötötték a kezüket. Mára már látványnak is tetszetős a családi borászat, hiszen a kétezer négyzetméteres pince, feldolgozó mellett palackozó, vendégház fogadja a borkedvelőket. A vendégházban nincs szálláslehetőség, de ebéddel, vacsorával látják el a pincészet borait kóstoló és kedvelő vendégeket.

A 18 hektár öt falu határában található, és nyolc dűlőt foglal magába. A Várhegy, a Lapis-, a Somos-dűlőkön, a Tokaji borvidékre jellemző I. osztályú területeiken szigorú hozamkorlátozással és késői szürettel magas puttonyszámú aszúkat és nagy, száraz borokat készítenek. Kínálatukban a Tokaj-Hegyaljára jellemző minőségi borok és borkülönlegességek mindegyike szerepel, melyek kóstolására és megvásárlására a pincészetnél is lehetőséget biztosítanak. „A TOP 10 száraz furmint 2017” kategóriában a Furmint száraz Lapis a második helyezést érte el. A fő szőlőfajta a furmint – az idei év a furmint éve! –, hiszen a terület 70 százalékán ez terem, míg a hárslevelű 27 százalékot, a sárga muskotály 3 százalékot foglal el a szőlőterületükből. A dűlőszelektált száraz borok mellett – ha az időjárás is kedvez – félédes, édes borok is készülnek, s ebből is az aszú és az aszúeszencia az, amelyek már a csúcskategóriát képviselik. Az évi 20 ezer palack bor a pincészetnél elkel, mivel a világ minden tájáról érkeznek vendégek, akik nemcsak a kiváló borokkal, hanem a borvidékkel, a bortermeléssel kapcsolatos új ismeretekkel is távoznak.

A vacsorát követően Dr. János István főiskolai docens nem mindennapi előadással lepte meg a hallgatóságot: Érdekességek a Tiszántúl történeti embertanából címen. Mindannyian kényelmesen elhelyezkedve, már-már elpilledve hallgattuk az előadást, amikor egy méretes dobozból szemléltető anyagok kerültek elő s kézbe kaptuk a trepanált koponyákat. A trepanáció vagy koponyalékelés a legősibb korok óta ismert orvosi beavatkozás. A koponyalékelés, mint orvosi beavatkozást talán ismerhették a gonosz szellemektől való megszabadulás eszközeként epilepsziában. A kora kőkortól szinte valamennyi természeti nép rendkívüli ügyességgel művelte. Trepanált koponyákat már i. e. 10000 körüli korból is találtak. A kézbevett koponyák az 5-6. századból származtak. Az öregedés foka, az elhalálozás életkora jól megállapítható a fogkopás és a combcsont állapotából.

Tokaji városnézés

Másnap városnéző sétára invitáltak a vendéglátóink s elkápráztattak számtalan értékes látnivalóval, titkokkal, rejtett kincsekkel: Szerelmi Pincesor, a Tokaji Országzászló Emlékmű megtekintése után a Tokaji múzeumban különleges tárlatvezetésben volt részünk a padlástól a pincéig. Demján Szabolcs történész minden zegzug érdekességét elárulta. Szőlészeti-borászati, egyházművészeti (országos szinten is egyedül álló ikongyűjteménnyel) és a Tokaji Várat bemutató kiállításokkal ismerkedtünk meg. A padlás néprajzi gyűjteménye (Makoldi család adománya) mindenkit elkápráztatott.

Világörökségi Bormúzeum – itt, előző nap a tehetséges gyermekek, zenei bemutató műsorral várták a csoportunkat (II. Rákóczi Ferenc Általános Alapfokú Művészeti iskola tanulói). A Világörökségi Bormúzeum az európai világörökségi borvidékek kiállítóhelyeként és múzeumaként működik a kor igényeinek megfelelően. A Tokajba érkező turisták Magyarország egyetlen világörökségi borvidéke mellett osztrák, francia, német, olasz, portugál és svájci termőterületek különlegességeivel is megismerkedhetnek. A Tokaj-hegyaljai borvidéket interaktív tárlatok mutatják be, a látogatók gyalogosan, kerékpárral vagy autóval úgy barangolhatják be a térséget, hogy közben ki sem lépnek az épületből. A főszerepet persze A TOKAJI kapja. A világszerte ismert borról, az ahhoz kapcsolódó munkákról és hagyományokról szinte mindent megtudhatnak a múzeum vendégei. A tárlatok mutatják be mindezt a technika és a digitális lehetőségek segítségével.

Nemzeti Művelődési Intézet hálózatépítő műhelymunkájának köszönhetően a Tokaji Pap Miklós Népfőiskolán keresztül ismerkedtünk meg a város értékeivel. Külön köszönet illeti meg a fogadó szervezetek és Mankovits Tamás felajánlását hogy kosztot, kvártélyt és gazdag programot biztosított.

Kovács Béláné Pető Magdolna
Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság