„Komatálat hoztam, meg is aranyoztam …” – Jászfényszarun

Legyél a komám!

Különös tisztséget jelentett annak idején komának lenni. Hogy kiből lett a koma? A fiatal lányok körében szokás volt, hogy a húsvét utáni fehérvasárnapon* megjelölték a legjobb barátnőiket, akiket majdan keresztszülőnek, komának fogadnak. Innentől élt közöttük az a védelem és összetartás, amit egészen idős korukig tartottak egymással: a koma a gyermek életében a szülője utáni második legfontosabb emberré vált.

Eleink nagyon odafigyeltek a környezetükben élőkre, családjaikra, családtagjukra, a család ünnepi és akár mindennapi eseményeire. Ezt a hagyományt szeretné feleleveníteni a Nemzeti Művelődési Intézet (NMI) a Komatál Közösség kezdeményezéssel, amelyhez csatlakozott nemrégiben együttműködő partnerként a Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság is. A program célja a közösség- és hagyományteremtés, valamint a kezdeményezésben részt vevő népi kézművesek felkarolása, alkotásaik népszerűsítése. Erről és a közösségszervező kezdeményezésről, a csatlakozás lehetőségéről tudósítottak az előző lapszámban.

„Komatálat hoztam, meg is aranyoztam … Jászfényszarun”

Jász-Nagykun-Szolnok megyében a Jászfényszarui Komatál Közösség megalakulásával Húsvét előtt elsőként a Farkas-Antrup családnak ajándékoztak egy kis figyelmességet, törődést és szeretetet. Rónyai László Nemzeti Művelődési Intézet megyei igazgató, Tóth Mercédesz közművelődési asszisztens (egyben kapcsolattartó) valamint a Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság képviselői látogattak el a családhoz második gyermekük, kicsi lányuk megszületése okán.

Dr. Farkas Kristóf Vince történész, felesége német ajkú óvónő immár két gyermek szülei. Részükre vitték el a komatál ajándékokat, amelyet a Nemzeti Művelődési Intézet a program keretében térítésmentesen biztosított. Így a család ajándéka lehetett egy tatai komatál (nyers alapon, kék rajzolattal és ének idézettel), amely Molnárné Tamás Anetta alkotása. Egy erdélyi sávolyos komakendő, amely Zsigmond Zsuzsa csipkével szegett nyersvászon alkotása és a tavasz ébredését idéző, viasszal írt tulipános mélykék hímes tojások pedig Mosonyi Éva alkotásai.

Ragyogó tavaszi napsütésben – ügyelve a járványügyi intézkedések betartására - a szabadban adták át a közösség első belépő családjának a komatálat, az ajándékokat, és a húsvéti étkekből összeállított kóstolót, amelyet ez alkalomból a Kovács - Pető család ajánlott fel.

Örülnek a megkeresésnek – mondta a családfő és az édesanya egyaránt. A régi hagyomány újrateremtése több szempontból jelentős. Fontos a közösségépítő hatása, a babákon keresztül új kapcsolatokat alakulhatnak ki a szülőkkel. Ha a járványügyi korlátozások után nyitottabb lesz a világ, rendezvényeket is tudnak szervezni – tette hozzá a családfő.

A kezdeményező Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság egy éven át a háttérből segíti a közösséget, a kapcsolattartó Tóth Mercédesz. Szeretnék feleleveníteni azt a családi, baráti kötelékeket megerősítő népszokást, amely a keresztszülők, barátok mára már talán feledésbe merült segítségnyújtását jelentette a családoknak, gyermekágyas kismamáknak. Céljuk, hogy megalapozzák e hagyomány újraélesztésének folyamatát, megteremtve annak a tájegységre jellemző eszközrendszerét, komatálat és komakendőt és nem utolsó sorban a népfőiskola célja a közösségépítés erősítése.

Sok szeretettel várják az alakuló komatál-közösséghez való csatlakozást! Legyenek részesei egy hagyomány újraélesztésének! Bővebben olvashatnak a www.komatalprogram.hu oldalon is. Keressék a kapcsolattartót és a védőnőket. A helyi programot Jászfényszaru Város Önkormányzata is támogatja.

Kovács Béláné Pető Magdolna

*Fehérvasárnap vagy mátkáló vasárnap ideje a húsvétot követő vasárnap. A római katolikus egyházban a húsvéti ünnepkör zárónapja. Elnevezése onnan ered, hogy a korai kereszténységben a nagyszombaton keresztelt katekumenek - a keresztelésre előkészülő felnőtt, illetve az első gyónásra és áldozásra előkészülő gyermek - ekkor vetették le a kereszteléskor felvett fehér ruhájukat.

Fehérvasárnap jellegzetes szokása volt a komálás, mátkálás, vésározás, a fiatalok (a lányok és legények, de főként a leányok) szertartásos barátságkötése, amit tojás- vagy komatál cserével pecsételték meg. A barátság néha a férjhezmenetelig tartott, de egész életre szólhatott, különösen, ha később keresztkomák is lettek. Legtovább a Dunántúlon és Moldvában maradt meg. A komatálon többnyire hímes tojás vagy piros tojás, sütemény, gyümölcs és bor volt. A nagyobb lányok a kisebbekkel küldték el választott barátnőjükhöz a komatálat, amelyet a Komatálat hoztam... kezdetű vers vagy ének kíséretében adtak át. Tojáscserével kötöttek örök barátságot a moldvai csángó magyar fiatalok is.

 

A tartalom érvényessége: 
2021/04/09, p - 15:30 - 2021/04/30, p - 15:30