Kincsek a dédmama bőröndjéből - Csipkébe írt üzenet

Jászfényszarun a Bedekovich Népfőiskola meghívására a Nógrád megyei Terényből Fáyné Tornóczky Judit csipkekészítő megragadó előadásával a Hunnia csipke világába kalauzolta el a hallgatóságot a „Múzeum házhoz megy” program keretében. Két napon át öt gyermek csoport és egy felnőtt csoport került az előadás bűvöletébe.

A népfőiskola 2020-ban egy új, az Értékőrzők Műhelye tematikus programokkal várja az érdeklődőket. Ennek a gondolatnak, tetteknek messzire, egészen a kezdetekig nyúlnak a gyökerei. A Társaság életében már az első évektől jelen vannak az ünnepkörökhöz kötődő kézműves foglalkozások, játszóházak, a népi kismesterségekkel való megismerkedés, az alkotóműhelyek vagy a hagyományőrző Erzsébet napi programcsomagjai és adventi programok.

Lásd a csodát és éld velem át,
Nézd milyen gyönyörű, olyan gyönyörű!
Soha ne bánd, ha lépni muszáj,
S nem leszel egyedül, olyan egyedül!

Gyere, szórd újra szét a régi fényt,
Ahogyan soha még!
Ha a múlt visszaránt,
Tégy csodát te is igazán!
(Major Eszter)

Ha azt hiszed, hogy a csipkéhez elég vagy te, egy horgolótű meg egy vékony cérna, akkor erősen tévedsz! A csipke ennél lényegesebben több, művészet, hagyomány, kecses becs, remekmű! Tudták meg a fiatalok, amikor gondolatban elkalandoztak a csipkekészítés őskorába. Persze közben megismerkedtek a rafinált tűkkel – nohát, hogy mennyi féle - fajta van, a fonalak eredetével s egy kis földrajz, történelem, gazdaság ismeret is előkerült, amikor közösen kitalálták hol is volt Németalföld, Itália, mikor is volt a reneszánsz kora. S persze a kisebbek szinte már nem is ismerték a növényi eredetű rostokat, most könnyen megtanulták – kendervászon, lenvászon, ezt a hegyet megmászom. Hogy mi fán terem a gyapot s mit is eszik a selyemlepke hernyója s milyen”kabátot ölt” magára, azt már közösen találták ki. S hogy miből készült s mekkora selyemszálat gombolyítanak le a gubóról, azt már csak tippelni lehetett: 2-6 méter talán. Bizony ennél kicsivel hosszabb átlagosan 2000 méter selyemszálat nyernek a gubóról. S külön tudomány, hogy a csipkét fonják, varrják, szövik, kötik, hurkolják, horgolják vagy egyenesen „verik” – mindezekre láttak példákat a gyerekek.

Egykoron – szó szerint – aranyárban „mérték” a csipkét a főúri házaknál. Minél több volt viselőjén e kézimunka, annál gazdagabb emberrel álltak szemben urak, alattvalók egyaránt.

A csipkekészítést a 15. század környékéről eredeztetik, ami az igazi, művészi alkotásnak tekinthető vert- és varrott csipkék esetében nagyjából igaznak is tekinthető, de nem volt előzmény nélküli. Bizonyítható tény, hogy az óegyiptomi sírokban is találtak áttört, díszes - csipkére emlékeztető - szöveteket. Londonban, a Viktória és Albert Múzeumban látható a „múmia csipke”, melyre egy több száz évvel Krisztus születése előtt eltemetett halott sírjában leltek.

A reneszánszot követően különösen a barokk korban volt a csipke a ruhák fontos kiegészítője, a 17. században még csizmákat és cipőket is díszítettek vele, de készítettek belőle főkötőt, gallért, kézelőt, kötényt, kendőt, legyezőt, sőt egész ruhát is. A krónikások említik, II. Nagy Katalin orosz cárnőt (1729-1796), akinek udvarában egy-egy csipkelegyező elkészítésén 8-10 évig is munkálkodtak.

Hunnia csipke

Magyarországon a csipkeverést a Hunnia csipkeüzem fejlesztette művészi iparrá – tudták meg a felnőttek a vetített képes előadáson. A Hunnia csipke, a magyar vert csipke az, amelyik leginkább felhasználja elemeinél a népi hímzések motívumait, s ezért mintáiban a legmagyarosabb. - A férjem dédnagymamája, Fáy Aladárné, Edvi Illés Gizella dolgozta ki bő száz esztendővel ezelőtt a Hunnia csipke technikáját, alakította ki sajátos motívumkincseit, amelyek sokban eltérnek a közvélemény előtt talán jobban ismert halasi csipke formavilágától. Tanítványai mellett a családtagjainak is továbbadta a tervezés és a készítés technikáját. Unokahúga, Edvi Illés Ilona festőművész szintén gyönyörű darabokat, mutatós csipkegallérokat, margarétás, kakasos, gránátalmás terítőket készített. Unokája, Fáy Ildikó (ma Ónodi Szabó Sándorné) már kislánykorában megtanulta, műveli, tanítja a csipkeverést, gondozza a családi hagyatékot. De kiváló tanítványa volt Möller Istvánné is, aki 1936-ban Kőröstarcsán a falu asszonyai számára csipkeverőtelepet létesített, ebben a műhelyben készítették el 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszusra Horthy Istvánné részére egy magyar ruha kötényét és fátylát.

Judit a férje édesanyjától tudta, tanulta meg a Hunnia csipke készítésének titkait – Lányom itt az ideje, hogy megtanuld, minden Fáynak ismerni kell a csipkeverést. Fáyné Tornóczky Judit olyannyira megtanulta őrzi ezt a kismesterséget, hogy köré egy komplett családi vállalkozást építettek. Családjával létrehozták a Hunnia Csipkemúzeumot, hogy méltó módon állítsanak emléket a család híressége életművének. A mesélés közben elővette mestersége szerszámait, eszközeit, a fűrészporral telitömött csipkeverő párnát, amelyen fürtösen csüngtek a „verőkék”, s halk, ütemes finom kopogás közepette megszületett egy új minta. Nem is igazán a különleges kézügyesség a fontos, sokkal többet számít a türelem, a kitartás, az összpontosítás, a kiváló szem és a logikus gondolkodás, ami nélkül aligha csodálhatnánk meg a termékeket – avatott be további részletekbe Fáyné Tornóczky Judit.

A lenyűgöző csipkevilágban nyaranta egyhetes tábort szerveznek, ahová a gyermekeken kívül a felnőtteket is szívesen várják, ahol a mesterség részletei mellett a nógrádi­cserháti tájegység ékességeivel, táji-, népi gasztronómiáival is megismerkedhetnek. S hogy biztosítson a helyi termék különös varázsáról saját készítésű lekvárokkal, szörpökkel kínálta a hallgatóságot.

A programok lebonyolítására 2020. január 14-én és január 15-én került sor a IV. Béla Katolikus Általános Iskolában a felső tagozatos diákok körében, illetve a felnőtteknek a Petőfi Sándor Művelődési Házban.

Kovács Béláné Pető Magdolna
Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság

Cikkkategóriák: 
A tartalom érvényessége: 
2020/02/17, h - 16:30 - 2020/02/29, szo - 16:30