- Beküldte: ipeto
A Művelődő közösségek Észak-Magyarországon címen öt megye bevonásával népfőiskolai hálózatépítés kezdődött el ez év februárjában. A projekt szakmai központja a Nemzeti Művelődési Intézet Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatósága. A Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság is innen kapta a megkeresést, felkérést, hogy csatlakozzon e programhoz.
A műhely célja, hogy a már működő népfőiskolák tagjai megerősítsék motiváltságukat, szerepüket, valamint információt kapjanak a népfőiskolák és a közösségi művelődési lehetőségek területeiről, funkcióiról. További cél, hogy a közösségfejlesztésről, a közösségi tervezésről, a fiatalok bevonásáról, saját vezetői szerepükről ismereteket szerezzenek és a saját közösségeikben kamatoztatva használni tudják azokat.
A műhelyfoglalkozás-sorozat februárban kezdődött és 9 hónapon át a tervek szerint, minden hónapban egy alkalommal, mindig más településen találkoznak majd a műhely tagjai. Sajnos az élet, mint annyi mindent, felülírta a terveket, a jászfényszarusi találkozó időpontját is módosítani kellett. Egy hosszabb kihagyás után szeptemberben, Túristvándiban találkoztak a program résztvevői a Bethlen Gábor Népfőiskola meghívására. A szakmai programban, a vendéglátásban, a szállások biztosításában (falusi vendéglátóknál) közreműködött a helyi önkormányzat is. A település bemutatása és a helyi ízek kóstolása mellett sor került a népfőiskolai jellegű programok, tervek ismertetésére. A szatmári kis települések jelentősebb turisztikai attrakcióit Szatmár Kincseit is láthattuk. Panyola a híres gyümölcsei és termékei, kapcsolódó vállalkozásairól ismert, Szatmárcseke ahol csónak alakú, faragott fejfák sokasága mellett haladva értük el Kölcsey Ferenc fehér márvány, klasszicista stílusú síremlékét a református temetőben. Felső-Tisza-vidék kulturális örökségei a vidék egyedi templomait ismerhettük meg: Tiszacsécsén a Móricz Zsigmond Emlékházat, a református templomot, Milotán a református templomot és Tollas Tibor emlékművet, Sonkád egyedi református templomát láttuk a helyiek mindenhol nagyon büszkék az értékeikre, termékeikre. A program második részében Kékeden ismerkedtünk a tervekkel.
TÚRISTVÁNDI ÉS A NÉPFŐISKOLA
Túristvándi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti, Szatmári részén, a Túr folyó partján fekvő, csodálatos természeti környezetű település, 780 fő lakossal. Egy kis falu, nagy tervekkel. A település nevének első említése 1142-ből való, Túr néven, majd 1181-ből származik a következő írott adat. Az Istvándi nevet birtokosáról, a Kölcsei nemzetség egyik tagjáról kapta.
A Túr által lehatárolt félszigeten kialakult falu papírsárkány alakú, 99 kanyarban öleli körül a Túr a települést – ennek jó részét láthattuk, kanyarokat megtapasztalhattuk.
Mára a mezőgazdaság a többség számára legfeljebb a család ellátását szolgáló ház körüli veteményest vagy a kiegészítő szezonális jellegű tevékenységet jelenti. A rendszerváltást követően elindult néhány vállalkozás, többségük azonban tiszavirág-életűnek bizonyult. Mára a boltokon és a kocsmákon kívül csak a 6-7 éve indult falusi vendéglátók működnek (közel 300 vendégággyal), az önkormányzat kivételével nagyobb munkaadó nincsen a faluban. A falu sorsa nem dőlt el egyértelműen: „Ebből még bármi lehet.” A falu vezetése mindent megpróbál tenni a tendenciák megváltoztatása, azaz a lakosság megtartásának, illetve növelésének érdekében, s ennek kulcsát a fiatalok otthon tartásában, az iskolázottság növelésében látja. Túristvándiban a legfőbb problémát a munkanélküliség jelenti. A falu vezetése egyrészt mindenáron meg akarja tartani hagyományos oktatási, közművelődési és közigazgatási intézményeit, másrészt a turizmus és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások fejlesztésében látja a község jövőjét.
A turisztikai szolgáltatások mellett azonban számos egyéb falu- és térségi szintű koncepció és terv létezik, amelyeknek a megvalósításáért évek óta küzd a község vezetése. De vajon reális tervek ezek? Valóban turisztikai, oktatási és kulturális központtá válhat-e ez a 780 fős kistelepülés? Meg tud-e birkózni a falu az alacsony végzettségű emberek munkába állításának, a képzett fiatalok otthon tartásának feladatával? Ezek a kérdések izgatják a falu vezetőit, lakóit és persze ebből következően minket, látogatókat is.
Túristvándi még nem lépett az elöregedő, csökkenő lakosságú falvak közé. A település vezetése csak úgy tud a rossz szociális helyzetű lakosság életkörülményein javítani, hogy erőt és energiát nem kímélve kutatja a lehetőségeket, pályázik, részt vesz, szerepel a különböző rendezvényeken vagy fórumokon és lobbizik, ahol lehet. A kitartó küzdelemnek vannak eredményei is pl: a felső tagozatot sikerült megtartani a faluban, igaz, ennek ára volt: be kellett lépniük az iskolafenntartó társulásba. Túristvándi vezetése önállóságpárti, de ha racionálisan kell dönteni, akkor hajlandó és képes társulni, együttműködni. Így kijelentésre került: a falufejlesztést és a népfőiskolát nem lehet elválasztani.
A NÉPFŐISKOLA GONDOLATA
Túristvándiban 1997-től rendezvényeket szerveznek: Molnártalálkozó, Halászléfőző verseny, a közelmúltban főépítészek konferenciája. 1998-tól civil szervezetek alakulnak, ifjúsági önkormányzat alapításával is próbálkoznak. A népfőiskola indításának gondolata (csoport formában) 2005-től vetődött fel azzal a céllal, hogy a helyieket képessé tegyék, hogy önmagukról gondoskodjanak. 1999- óta számos formális és non-formális felnőttképzési program valósult meg a művelődési házban. A képzések szervezését, lebonyolítását elsősorban a TÚRISTVÁNDIÉRT NONPROFIT KFT végezte a művelődési házzal, az önkormányzattal, és különböző felnőttképzési vállalkozásokkal karöltve.
A megvalósult képzések: Falusi Vendégfogadó képzés, Angol nyelvtanfolyam gyerekeknek és felnőtteknek, Mérlegképes könyvelő, Vendéglátó-üzletvezető, Virágkötő tanfolyam, Dajka képzés, Munkaerő-piaci szolgáltatás, Eszperantó középfokú nyelvvizsga felkészítő tanfolyam, Épület falazó- vakoló, Szövetkezeti gazda képzés, Ifjúsági közösségfejlesztő tréningek, Mindentudás Egyeteme Klub. Legutóbb két tanfolyamuk zajlott, a Szociális Gondozó és Ápoló képzés és a Gimnáziumi oktatás esti tagozaton. Összesen: 1026 fő vett részt valamilyen képzésen. A falusi vendéglátás képzés eredményeként az önkormányzat 12 vendégházzal rendelkezik s összesen kb 200 vendégágy van a településen, míg 1996-ban nem volt itt vendégágy. Szeretnének további képzéseket: „a helyi igényekhez igazodva képviselői, polgármesteri képzés”. Az önkormányzat egy határon átnyúló pályázat keretében egy nemzetközi kft-t tervezett (ez nem került bejegyzésre) s ez működtetné majd a Bethlen Gábor Népfőiskolát.
Nevezetességei: Itt járt iskolába Móricz Zsigmond is 1885 és 1887 között. Istvándiról több művében is megemlékezik. Életem regénye című művében mint „jellemformáló kohó”-ról emlékszik vissza erre az időre. Nagybátyja házán, az egykori kovácsműhelyen, emléktáblát helyeztek el az itt töltött évek emlékére.
A 18. században épült, ma is működőképes a fazsindellyel fedett, kéttornyú Túristvándi Vízimalom ipartörténeti műemlék. A Túr folyóra épült két malomkerékkel ellátott, fából épített, zsindellyel fedett malomépületben malomtörténeti kiállítás működik. A malom, működés közben is megtekinthető. „1752-ben épült a három hajtókerekű, alulcsapós vízimalom. Ez annyit jelent, hogy a víz alulról nyomja meg a kerekeket, nem felülcsapott, vagyis nem felülről folyik rá a víz, ahogy Magyarország többi vízimalmánál történik. Ez a malom parasztliszt készítésére volt alkalmas, és alkalmas ma is. A gazdasszonyok hazavitték az őrleményt, és rostákkal minősítették emberi és állati fogyasztásra valónak. Különlegessége az is, hogy úgynevezett hengermalom, két hengerszékkel, vagyis nem kövekkel, hanem hengerekkel őrlik benne a gabonát. 1899-ben kapott beton alapot, azelőtt faoszlopokon állt” – mesélte Pogány Károly, a malom gondnoka.
„Lent nagy tér van, ott állt régen a mérleg és a gabonahalmok. Megmérték, ki mennyi gabonát hozott őröltetni, és levették a 10 százalék vámot, először azt őrölték le, a báró részét. Tíz mázsa gabona kellett bele egyszerre, a teljes őrlés pedig öt órát vett igénybe. A malom 6,5 méteres három hajtókerekű, őröl és darál is egyszerre. Muzeális őrlést ma is végeznek rajta, legutóbb tavaly augusztus 17-én működött így, az augusztus 20-ai ünnepségre adtunk lisztet a nemzet kenyeréhez, az új kenyeret itt is sütötték meg helyben, kemencében, amolyan régimódiasan, a látogatóknak. Egyébként ma már csak jelesebb alkalmakkor őrölnek a malomban, hisz nem lenne gazdaságos, 10 mázsa gabona kell bele egyszerre, hogy megérje beindítani.”
KÉKED a ROCKSULI és MŰVÉSZTELEP
A program második felében Kékeden a Zajgó Közösségi Térben ismerkedtünk meg egy sajátos szabadművelődési formával. A ROCKSULI, melyet semmilyen központi szabályozás nem felügyel. Nemcsak az oktatási struktúra definiálódott, hanem az is, hogy „olyan szociokulturális intézmény vagyunk, amely elsősorban fiatalok szabadidős tevékenységének szervezésére szakosodott és ennek eszközéül a zenét választottuk. Tehát kimondott célunk lett, hogy a diákok ne csak az órára jöjjenek be, hanem minél több időt töltsenek közösségi tereinkben. Ezekből kifolyólag született meg a Rocksuli „definíciója”: közösségi zeneoktatás. Majd 2012-ben egy újabb fejezet kezdődött, a mi oktatási mintánkat alapul véve, Rocksuli nyílt Budapesten, majd Cegléden és 2017 elején, Marosvásárhelyen. Így el lehet mondani, hogy jelenleg több mint 500 diák tanul ebben a közösségi könnyűzene oktatási intézményben négy helyszínen, két országban.”
Kékeden újraéledt a kultúra – adta hírül Vincze Béla. A MÁS – MOZAIK SZOCIOKULTURÁLIS EGYESÜLET már 1999-ben és 2000-ben is szervezett művésztelepet a krakkói művészeti akadémia növendékei és fiatal debreceni alkotók részvételével. A húszéves évforduló kapcsán szerveződött újjá 2019-ben az alkotóműhely Kékedi művésztelep néven. A telep működését a Más-Mozaik Egyesület (elnöke Vincze Béla) biztosítja Zajgó közösségi házában Kurucz Timea művészeti vezető irányításával. Az elmúlt vírusos időszak után, a változékony időjárás ellenére ismét megnyitotta kapuit Kéked Művésztelep – Képzőművészeti Alkotóműhely. Neves művészek gyönyörű környezetben kaphattak ihletet, és mutatkozhattak be alkotásaikkal, melyből közös összefogással kiállítást szerveztek.
A műhelyfoglalkozásokon visszatekintve a magyarországi népfőiskolai mozgalom jellegzetességeire, a nagy elődökre (Tessedik Sámuel, Wesselényi Miklós, Benda Kálmán, Újszászy Kálmán a teológia-filozófia professzora …), a mai népfőiskola vízióját foglalták össze a jelenlévők. A dán grundtvigi mozgalom koncepciója, a népfőiskolai alappillérek ma sem változtak: keresztény értékrend, nemes patriotizmus (helyi érték, helyi tudás), a megélhetést szolgáló szakmai tudás. A helyi tudás nem csak a földrajzi jellemzők, hanem pl a helyi kézműves vagy gasztronómiai tevékenységek. A fiatal főiskolás dánok megtanulnak sajtot készíteni, hogy jobb dánok legyenek. Nálunk is „felértékelődik az ember”, ha pl. kenyeret tud sütni (a megélhetést biztosítja).
A műhelybeszélgetések során megtörtént az első lépés: szóban kinyilatkozták a jelenlévő szervezetek, hogy készen állnak a hálózat kialakítására azzal, hogy egy közös szövetséget hoznak létre.
A program célja, hogy a Magyarországon és a Kárpát-medencében működő népfőiskolák kapcsolatba kerüljenek egymással, hálózatot alakítsanak ki. Ebben az évben három nagy területi egységben kezdték meg a munkát Európai Uniós pályázat megvalósításából: Észak-Magyarországon, Nyugat-Magyarországon és az Alföldön. A pályázati kiírásnak megfelelően az észak-magyarországi projektben tíz népfőiskola bevonására került sor, szervezetenként két fő részvételével. A hálózatépítéshez Borsod, Heves-, Nógrád-, Szabolcs-Szatmár-Bereg-, Jász-Nagykun-Szolnok megyékből csatlakoztak népfőiskolák.
Kovács Béla
Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság