„Gyökereink” c. fotókiállítás és könyvbemutató

A Népfőiskolai Társaságunk által megjelentetett kiadványsorozat, a Bedekovich Füzetek 2004. november 19-én egy újabb, az ötödik kötettel gazdagodott. Ekkor tartottuk ugyanis - párhuzamosan a minden évben megrendezett Erzsébet napi hagyományőrző kézműves kiállítással és vásárral - a "Gyökereink - Jászfényszaru a Duflex Fotográfiai Stúdió szemével" című kiadvány bemutatóját, illetve a Fotográfiai Stúdió munkáiból megrendezett kiállítás megnyitóját.

A nagyszámú érdeklődőt vonzó rendezvényt Győriné dr. Czeglédi Márta, Jászfényszaru polgármestere nyitotta meg, majd a már-már hagyománynak mondható Erzsébet napi köszöntőt Kaszai Lilitől hallgathattunk meg három csodálatos népdal formájában. Ezután Sándorné Pálfalvy Beáta, a Szent István Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Titkárságának vezetője köszöntötte az egybegyűlteket. Az ő jelenlétének apropója, hogy Népfőiskolai Társaságunk számos alkalommal működött együtt a Szent István Egyetemmel, melynek gyümölcse volt például több külföldi kórus jászfényszarui fellépése is.

A rendezvényen előadást tartott Patrick Sciarratta, aki 1993-tól a Friendship Ambassadors Foundation (FAF) igazgatója, az ENSZ és UNESCO civil szervezetekkel foglalkozó Bizottságának tagja, a New York State University Purchase College-a tanára. Az ENSZ NGO Report c. újságának szerkesztője, valamint az ENSZ Tervezési és Ifjúsági Bizottságnak munkatársa. Az ENSZ-ben végzett munkája során a kultúrális ügyekkel foglalkozik. Alapítványa A Barátság Nagykövetei Alapítvány (FAF) segítségével számos diákcsoport, amatőr kórus, balett társulat látogathatott el Amerikából Európába, így hazánkba is. A rendszerváltozás óta irodája nyilt Budapesten, ahol tevékenységét Ágoston Szilvia, Gödöllőn pedig a Szent István Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok titkársága vezetője, Sándorné Pálfalvy Beáta segíti, aki maga is civil szervezet elnöke és a Barátság Nagykövetei Alapítvány tanácsadó testületének tagja.

Előadásában ismertette, hogy az Egyesült Államokban milyen fontos szerepe van és milyen még fontosabb szerepe lehet a civil szerveződésekben. Fontos a kultúrális együtt gondolkodás, hiszen így sokkal jobban megérti egymást mohamedán, zsidó, katolikus vagy ateista, ha van bennünk tolerancia, nem teszünk akkor különbséget bőrszín és bőrszín között. A világunkban két fő irányzat áll egymással szemben: a "gyorséttermek híveinek" globalizációt hirdető csoportja és a fundamentalista vallási, kulturpolitikai csoport tagjai. Míg a hagyományos globalizáció hívei a saját érték rendjük szerint élnek. Nem ismerik a jó értelemben vett igazi globális együttműködés mibenlétét. Csak az óriás üzletláncokban és gyorséttermekben látják a globalizáció értelmét, mibenlétét. A fundamentalisták (Bin Laden és a wahabisták) ezzel szemben leszűkitik ezt a kör a saját elveikre. Csak a saját kultúrkörüket fogadják el, mást elutasítanak.

Csak a civil és demokratikus intézmények mutatnak utat, hogy a legyőzhetővé váljon a "McVilág" épp úgy, ahogy a fundamentalizmus. A világnak azonban segítenie kell, hogy az interkulturális értékek bemutatásán keresztül megtalálják ők is az utat a közös gondolkodáshoz. Az addig művész-tanár Patrick Sciarratta csak az utóbbi években lett élharcosa a kulturális diplomáciának. Sok-sok férfi és nő áll mellette a művészvilágból, hogy szebbé tegyék ezt a világot. A művészettel, zenével, festészettel sokat tehetünk településinkért, régiónkért és civilizációnkért. Ebben a civil szervezetek sokat nyújtnak a társadalomnak. Tapasztalatot, ötleteket, megvalósításhoz új utat és ha több civil szervezet összefog sokkal eredményesebb lehet egy pályázat, egy önkormányzat, egy ország gazdaságilag is. Ennek megvalósításához szükség van tanárra, diákra, művészre és munkásra egyaránt. A világnak szüksége van a közösségi, kulturális és lelki értékekre, melyek már sokszor kihalóban vannak.

A könyv bemutatására Dr. Dobos Lászlót, a Jászok Egyesületének ügyvezetőjét kértük fel, aki a következő gondolatokkal ajánlotta a kiadványt az olvasóknak: Talán azért állt oly sok helyi magán és intézményi előfizető, valamint több országos szervezet - mint a Jászok Egyesülete és "A Jászságért" Alapítvány - e kiadvány támogatóinak sorába, "mert ritka manapság egy olyan kezdeményezés, amelyben nincsen politika, amely nem arról szól, ami harsog az újságokból, a rádióból és a tetevízióból, és ami a csömört okozza; azt a fajta elidegenedést, amely oly sok emberre jellemző. De vannak olyan közügyek, amelyek mellé érdemes odaállni, amelynek csak értéktartalma van – s ez a kiadvány ilyen.

Meglátása szerint "a színes és tudatosan vállalt fekete-fehér fotók elmondják, hogy ez az alkotóműhely milyen arcot lát, ha rátekint Jászfényszarura és annak népére. A kezdet, a könyv első lapjai a tájról szólnak. Arról a tájról, amelyet nem az ember teremtett, mely sokkal régibb annál, mint amikor megjelentünk, és elkezdtük átalakítani. (...) Ahogy a könyvben haladunk előre, előttünk áll az ember által teremtett érték, azok a helyek, amelyek a hétköznap s az ünnep helyszínei, elsősorban a hité és az emlékezésé: a templom és a temető. Megjelenik az ember legfontosabb eszköze, a keze, amivel alkot. (...) Ha pedig rátekintünk a könyv további részére – a hagyomány az, amely középpontban áll. Ez tart meg bennünket, s ez oly kedves a Duflex Stúdió munkatársainak. Láthatjuk a Szűcs Mihály Huszárbandérium tisztjeit, vitézeit. Láthatjuk az Isten házát, egy esküvőt, amely első lépés a jövendőhöz. S végül itt vannak a jövő igazi letéteményesei, a fiatalok. (...)

Ami ezt az egész kiadványt még a lehetőségek fölé emeli, azok a próza- és versrészletek, amelyeknek a válogatása az elnök asszony és segítői nevéhez kapcsolódik. Nos, ezeket részleteket az idő már megmérte. Olyan irodalmi alkotások, amelyek maradandóak, amelyeknek üzenetük van s amelyek rímbe kapcsolódnak, felelgetnek a fényképekkel.

Mi ez a könyv végül is? Lehet azt mondani, hogy Jászfényszaru képeskönyve? Azt hiszem, hogy nem. Aki annak gondolja, azt fogja mondani: ez sincs benne, az is hiányzik, amazt sem találom. Ez egy hangulatnak, egy fényszarui nyárnak a képeskönyve. Annak a néhány hétnek, amit ez a közösség itt töltött, és amit ebből kiemelt, mintegy esszenciaként megjelenített, és amit ilyen módon a legfontosabbnak, legértékesebbnek tart."

A kiállítást hivatalosan Pekár István újságíró nyitotta meg, aki jól ismeri a Duflex Fotográfiai Stúdió több hasonló - a Nógrád megyei Herencsényt és a Jászágót bemutató - munkáját. Megnyitójában elmondta, hogy "a vérbeli fotós tudja, hogy mit keres, milyen témákat dolgoz fel, s a szeme megakad a részleteken is. Az alkotók és a kiállítás összeállítójának arányérzékén múlik, hogy a településről hű keresztmetszet jelenjen meg. Ez esetben a válogatáshoz is kiváló érzékkel nyúltak. Az életképek, a városképek, a tájképek megfelelő arányban kerültek a látogató elé. A dolgozó, a pihenő, a szórakozó, az ünneplő, a hitüket gyakorló emberek, a fiatalok és az idősek. Sok tevékeny embert látunk a képeken. Rétes- és perecsütőt, cukortorta készítőt, népi iparművészt, susztert, gobleinvarrót, állattartót. A város műemlékeinek, nevezetes építményeinek, a város képét meghatározó elemeknek ugyanilyen patikamérlegen kimért aránya van. A főbb műemlékek, a templom, a köztéri emlékművek, szobrok mind megörökítve állnak Önök előtt. Megjelenik a magas ég alatt a végtelen, szabadságot sugalló alföldi horizont, a várost ölelő vidék. Feltűnik a bálákkal teli tarló, a szelíd temető, egy boldog kort idéző parasztudvar, egy tanyakép.

Én a képeket megnézve érzem a város életerejét. Látom, hogy tisztelik a hagyományokat, hiszen ott van a hősi emlékmű, a mártírok emlékműve, a tanítók asztala. Ott vannak a népviseletbe öltözöttek, a bandérium tagjai. Ragyogó ruhák, egyenruhák, hiszen a férfi soha nem tud olyan férfias lenni, mint huszárként. A régi házak, a régi eszközök megőrzése szintén erre a hagyománytiszteletre utal. Fényszarun még fontos a hit. A 20. század embere azt hitte, hogy minden az övé. Csodás gyógyszereket fedezett fel, környezetét a kényelem minden eszközével ellátta. Mégis azt látjuk, hogy nem lett boldogabb, a testi és lelki nyomorúságának minden fajtája növekszik. Száműzte a szabadosságát korlátozó erkölcsöt, Isten nélküli világba vágyott. A képek azt megmutatják, hogy Fényszaru polgárainak erős a nemzeti kötődése. A nagy európai házban ez a legfontosabb fogódzó. (...)

Mikor egy-egy szülőfalumbeli fiatallal találkozom, elmondom nekik, hogy minden fiatalemberben él az elvágyódás ösztöne, idegen városokat, új világokat szeretnének megismerni. Menjetek el ti is – mondom nekik – nézzétek meg a világot, hódítsátok meg, de egyet soha nem felejtsetek el. Amit találtok, lehet, hogy fényesebb, csillogóbb, gazdagabb, de semmiképpen sem magasabb rendű, mint őseitek földje. Ha ezt nem feleditek, kevésbé fogtok csalódni."

Az ünnepség hivatalos részének zárásaként a jászfényszarui Pedagógus Kórus lépett fel, és adott elő két dalt.

Az album körülbelül 80, illetve a kiállítás mintegy 100 képét a Fotográfiai Stúdió tagjai rögzítették oly módon, hogy a múlt maradványait nem múzeumi tárgyként jelennek meg, mint ahogy a táj, a település, az ember megújulását sem leltárszerűen dokumentálják. A képeken az élet a maga természetes medrében folyik, jön a múltból, lüktet a jelenben és tart a jövő felé. A képek témái Jászfényszaru múltjából és jelenéből köszönnek ránk. Ránk, akik még látjuk magunk előtt öregjeink mára többnyire elenyészett tanyáját, ottjártunkkor elballagunk régi iskolánkhoz, őseink sírjához, akiket egyszer volt áhítat tölt el a templomban. Kötnek a gyökereink akkor is, ha az élet másfelé vezette utunkat, s így a hazán belül van nekünk még egy "idehaza" is.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a több száz előfizetőnek illetve szervezetnek, hogy anyagi hozzájárulásukkal lehetővé tették ennek a kiadványnak a létrejöttét. Támogatóink voltak:

• Fényszaruiak Baráti Egyesülete
• Homoki Erdőbirtokossági Társulás
• Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés
• Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népfőiskolai Társaság
• Jászfényszaru az Oktatásért Alapítvány
• Jászfényszaru Város Önkormányzata
• Jászfényszaruért Alapítvány
• Jászok Egyesülete
• Jászságért Alapítvány
• Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány

A kiállítás anyaga december 13-ig volt látható Jászfényszarun, ezután szeretnénk az országban mind több helyen bemutatni. Elsőként december 19-től a gödöllői Művelődési Házban lesz megtekinthető a kiállítás, majd terveink szerint eljut Jászapátira, Nyíregyházára és Békés városába is, valamint ígéretet kaptunk egy lengyelországi kiállítás megrendezésére is.