Fiatal Farmerek Európai Napja

2007. április 17-én az APURE (az Európai Vidék Egyetemeiért Egyesület), illetve ezen belül is Agrár és Falusi Ifjúsági Körök Egyesülete és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népfőiskolai Társaság (ezeken keresztül egyben a Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság) képviseletében vettünk részt Brüsszelben, a Fiatal Farmerek Európai Napján (European Young Farmers' Day). A rendezvényt Mariann Fischer Boel, az Európai Bizottság mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős biztosa azért hívta életre, hogy hatékonyabb párbeszéd kezdődjön a Bizottság és az európai fiatal gazdálkodók között az európai mezőgazdaság és a vidék jövőjéről. A konferenciára majdnem mindegyik tagállamból érkeztek fiatal gazdák, elsősorban a Fiatal Gazdálkodók Európai Tanácsa (CEJA) országos tagszervezetei képviseletében.

A Biztos Asszony megnyitóbeszédében kifejtette, hogy azért van szükség erre a párbeszédre, konferenciára (illetve több más hasonlóra), mert a CAP 2003-ban kezdődött reformja messze nem ért véget, illetve a döntéshozatal kerete átalakult 2003. óta, hiszen az Európai Uniónak 15 helyett immár 27 tagállama van, valamint a nemzetközi piac is folyamatosan változik. Éppen ezért szükséges elővenni a sztetoszkópot, és elvégezni a CAP egészségi kivizsgálását, noha mindenki abban bízik, hogy a nem találunk semmilyen komoly elváltozást, így 2013. előtt nincs szükség a CAP céljainak átalakítására. Ezen „kivizsgálás” mellett a tanácskozás részét képezi az EU költségvetésének 2008/2009-ben esedékes félidei felülvizsgálatára való felkészülésnek is. A konferencia plenáris előadása és párhuzamos szekciók úgy kerültek kialakításra, hogy lefedjék azokat a kérdésköröket, melyek nagyban befolyásolják az európai mezőgazdaság jövőjét 2013-ig, illetve azon túl is. Így a versenyképesség (milyen stratégiák mentén maradhat talpon az EU mezőgazdasága a belpiacon és más nyitott piacokon?), a közjavak (hogyan határozhatók meg és számolhatók el azon mezőgazdasági „termékek”, melyeket nem a boltok polcairól vesz meg a fogyasztó?), valamint a mezőgazdaság előtt álló új lehetőségek (innováció, az állami és magánszektor együttműködése) területéről hangzanak el vitaindító prezentációk.

A Biztos Asszony azzal nyitotta meg a tanácskozást, hogy reméli, az egyfajta Hyde Park Corner-ként fog működni, ahol minden résztvevő aktívan, nyíltan és őszintén hozzászólva közvetíti a fiatal gazdák véleményét a jelenkor problémáiról és a jövőre vonatkozó elképzeléseikről.

Ezt követően Giacomo Ballari, a CEJA elnöke számolt be arról a konzultációs tevékenységről és felmérésről, melynek keretében Európa-szerte szerveztek szemináriumokat és több ezer gazdálkodót vontak be kérdőíves felmérésbe, hogy kiderítsék, hogyan látják ők a mezőgazdaság jövőjét egészen 2020-ig? Az így kialakított európai gazdálkodási modell jövőképében kiemelt fontossággal bír a mezőgazdasági munkahelyek megőrzése, a helyi (márkázás, helyi tradíciók megőrzése, átláthatóság, nyomonkövethetőség, élelmiszerbiztonság) és globális (a liberalizálódó piacokon való helytállást biztosító hosszú távon stabil szabályozóeszközök) versenyképesség és a természeti erőforrások megőrzése (biodiverzitás, a klímaváltozás hatásainak mérséklése pl. a környezetbarát bioenergián, bio-üzemanyagon vagy a szén-dioxidot-koncentrációt csökkentő növényzeten keresztül – multifunkciós mezőgazdaság). Alapvető cél, hogy a fiatalok stabil megélhetést, „karriert” találhassanak a mezőgazdaságban, ami jelenleg Európa-szerte nem igazán biztosított, noha az ágazatban a generációváltásnak szükségszerűen be kell következnie. Mindehhez a kezdő gazdálkodókat célzó támogatások, az életen át tartó tanulás (célterületei: innováció, modernizáció, profitabilitás, vidéki versenyképesség, élelmiszerbiztonság, állatjólét és a környezet megőrzése), valamint gazdáknak szóló csereprogramok erősítését látta szükségesnek.

A következő felszólaló a magyar Papp Péter volt, akinek 2006-ban odaítélték a „European Innovative Farmer Award”-ot (Európa Innovatív Fiatal Gazdálkodója Díj). Röviden ismertette tevékenységét (800 szarvasmarha, 350 ha takarmánytermelő terület) a jelenlegi fejlesztési célját: biogáz és ezen keresztül áram előállítása. Ő is hangsúlyozta az innováció (ez esetben a zöldenergia-előállítás) fontosságát, illetve azt, hogy a gazdálkodónak komplex vállalkozóvá kell válnia: a mező-gazdasági ismeretek mellett érteni kell valamennyire a csoportvezetéshez, pszichológiához, adózáshoz, pályázatíráshoz stb.

A kávészünet utáni első prezentáció keretében Harriet Johnson és Richard Dewhirst (Royal Agricultural College, Cirencester, UK) mutatták be, hogyan látják ők, mint hallgatók az európai mezőgazdaság jövőjét. Olyan jövőképet vázoltak fel, ahol a mezőgazdaság „iparszerű” ága erősebben piacorientált (összhangban a WTO elvárásaival), mint az elmúlt évtizedekben volt, és erősebben kötődik a fogyasztókhoz (pl. minőség, élelmiszerbiztonság, állatjólét, a környezet megóvása).

Peter Nowicki, a Scenar 2020 projekt vezetője a kutatók hosszabb távú vízióját mutatta be. A projektben azonosították azokat a tényezőket, melyek befolyásolják az ágazat jövőjét, a népesség növekedése, makrogazdasági tényezők, a fogyasztók preferenciái (GMO-élelmiszerek elfogadása, állatjólét, címkézés, bioélelmiszerek stb.), az agrotechnika, a környezeti feltételek (víz elérhetősége, üvegház-gázok mennyisége stb.), az Unió politikái (agrár, regionális, környezeti) és a WTO illetve egyéb nemzetközi kapcsolatok hatása. Ezek alapján néhány tendencia a jövőre vonatkozóan: A biotermelésben sok lehetőség rejlik, az Unió és sok szervezet támogatja, viszont a fogyasztói kereslet térben és időben változó. Az élelmiszerek nyomonkövethetősége egyre inkább válik elvárássá a fogyasztók részéről. A modern technológia (pl. GPS) hatására csökkenthetők az inputköltségek. A speciális helyi piacokban és termékekben szintén nagy lehetőségek rejlenek, pl. az internet segít a fogyasztók elérésében, a modern logisztika pedig a küszöbükre szállítja a termékeket.

Az utolsó plenáris előadásban Rasmus Kjeldahl, az Európai Fogyasztók Szervezete (The European Consumers' Organisation) elnöke közvetítette, hogy mit várnak az európai fogyasztók a jövőben a mezőgazdaságtól. Prezentációjában kifejtette, hogy a globalizáció hatására a termelés az olcsóbb (termőföld és munkaerő) országokba költözik, az értékesítők a saját márkáikat építik, ami a legkevésbé sem jelenti a saját országbeli termelők preferálását. Ennek eredményeként a termelők piacot vesztenek és alacsonyabb árakon értékesítenek, a fogyasztók pedig elveszítik a minőség feletti ellenőrzés lehetőségét. Erre a helyzetre két megoldás képzelhető el: Az iparszerű mezőgazdaság fejlesztése, ahol a termelők megpróbálnak Brazíliával versenyezni (a fogyasztó itt valóban a legolcsóbbhoz fog pártolni), vagy a másik lehetőség a maximális minőségű termékek előállítása, amiért a fogyasztó hajlandó többet fizetni, ha meggyőzik erről. Így az ágazat – és nem mellesleg a CAP – előtt a következő feladatok állnak: Bizonyíthatóan és követhetően magas minőségű termékek előállítása, a változatos, speciális (szezonális) termékek hatékonyabb támogatása, a fenntartható gazdálkodás (biotermelés, állatjólét, kemikáliák alkalmazása, klímaváltozás hatásának lehetőség szerinti enyhítése – „Carbon friendly farming”) biztosítása.

Az ebédszünet után kezdődő szekcióülések közül az első a mezőgazdaság versenyképességével foglalkozott. Az első prezentációt Roland Vaxelaire, a Carrefour Csoport belgiumi vállalatának igazgatója tartotta arról, hogy hogyan képzelik a forgalmazók a jövőben az együttműködést a gazdálkodókkal. Kifejtette, hogy a fogyasztók minőségi, egészséges terméket várnak el, ésszerű áron, valamint a termék legyen környezetbarát és állítsák elő felelős módon (pl. állatjólét). Ezen elvárásokra alapozza 1992. óta a Carrefour a Quality Line koncepciót, melynek keretében hosszú távú megállapodásokat kötnek a termelőkkel, alapoznak a helyi speciális, hagyományos termékekre, illetve márkajelzéssel, címkézéssel tanúsítják a termék eredetét, minőségét. 2006-ban ezen program keretében Franciaországban 74 termékből (sajt, hús, hal, zöldség, gyümölcs) 135.000 tonnát értékesítettek, melyet mintegy 35.000 termelő állított elő. Hasonló alapokon nyugszik a „Reflets de France” (kb. „Franciaország a tükörben”) kezdeményezés (melynek működik a spanyol, olasz és belga megfelelője is), melyben tradicionális helyi termékeket (termék összetétele, az előállítás vagy az alapanyagot képező állatok tartásának módja) ismertetnek meg (újra) a vásárlókkal. Ez esetben a termék eredete is részét képezi a minőségi garanciának, de természetesen ugyanúgy vonatkozik rájuk is a magas szintű minőség és a nyomonkövethetőség.

Ezt követően Jaroslav Camplik, a Csehországi Élelmiszeripari Szövetség elnöke beszélt a tömegtermelés és a minőségi termék-előállítás viszonyáról. Számos olyan újnak mondható termékcsoport létezik (és ezek szerepe egyre jelentősebb lesz), melyek esetében a minőség kulcsfontosságú. Ilye-nek pl. a biotermékek, hozzáadott értéket hordozó termékek, speciális célcsoportnak, pl. a cukorbetegeknek vagy az egészséges életmódot kedvelőknek szóló termékek. Ugyanakkor az élelmiszer-előállítás nagyobb részét továbbra is a tömegtermelés teszi ki, mely esetében a versenyképes ár érdekében vállalt gyengébb minőség reális veszély. Hasonló kockázati tényező a GMO-növények terjedése illetve a szermaradványok kérdése.

Az EU mezőgazdaságának egyik versenytársának képviseletében John McCaw, az Új-Zéland Ifjú Gazdálkodója cím 2006-os nyertese mutatta be hazája mezőgazdaságát. Elmondta, hogy melyek azok a tényezők, melyek oly sikeressé teszik az ágazatot, hiszen Új-Zéland exportjának 50%-át és a GDP 17%-át adja az agrárgazdaság, illetve minden 10. lakos a mezőgazdaságban dolgozik. Ki kell emelni a folyamatos innovációt (hiszen pl. 1882-ben hagyták el az első fagyasztott hússzállítmány a kikötőket), a célirányos, támogatott kutatómunkát (a gazdálkodók minden termék – tejszárazanyag, gyapjú, hús stb. – után befizetnek egy összeget egy központi alapba, mely koordinálja a K+F tevékenységet ill. a termékpromóciót), a feldolgozott termékek magas arányát (az exportált termékeknek csak kb. 25%-a tekinthető feldolgozatlannak), a korszerű technológiák alkalmazását, kizárólag a hatékonyságot szem előtt tartva. Az új-zélandi mezőgazdaság maximálisan piac- (és export-) orientált, az ártámogató mechanizmusok hiányában a gazdálkodók ki vannak téve a világpiaci árak és árfolyamok ingadozásának, de ez ellen a hatékonyság javításával igyekeznek küzdeni. Az 1980-as évek közepén nagyfokú koncentráció zajlott le, sok gazdálkodó tönkrement, és csak a legéletképesebbek maradtak talpon. A farmerek átlagéletkora így is 56 év, a magas tőkeigény és a nem túl kedvező cash-flow mutatók miatt a fiatalok többsége számára nem igazán vonzó életpálya ez, habár az aktív gazdálkodók alapvetően bizakodóak a jövőt illetően. A jövőbeli fejlesztések egyik fő iránya a környezettudatos gazdálkodás erősítése (elsősorban a víz és a tápanyagok felhasználása terén), mely egyszerre költségcsökkentő tényező és elvárás a fogyasztók oldaláról.

A szekció záró előadását Erik Jennewein, a CEJA alelnöke (egyben gazdálkodó) tartotta arról, hogyan látja ő az európai gazdálkodók lehetőségeit az egyre inkább versenyorientált globális piacon. A versenyképességnek két felfogását ismertette: Egyrészt a hagyományos, pénzügyi szemléletet (mely elsősorban a tömegtermékekre, alapanyagokra lehet érvényes), ahol olyan áron kell értékesíteni a terméket, ahol megtérülnek a költségek, illetve a befektetett tőke. A másik megközelítés a minőségen és a megbízhatóságon alapul. Ebbe olyan tényezők is bekerülnek, mint a mezőgazdasági táj karbantartása, amit igen nehéz az árban elismertetni. A versenyképesség megőrzése érdekében a gazdálkodóknak egyszerre kell megfelelni a fogyasztók, a feldolgozóipar és a forgalmazók igényeinek, mely kihívásnak véleménye szerint az ágazat képes lesz megfelelni.

A második szekció a mezőgazdaság által előállított közjavak szerepével foglalkozott. Megállapították, hogy az ágazat számos különböző, pl. a régiótól és a tájegységtől függő közjavat állít elő. Ilyenek pl. megújuló energiák, oxigéntermelés, biodiverzitás, a felszíni vizek regenerálása, a vidéki táj szerepe a kikapcsolódásban ill. a vidéki munkahelyek. Ezek nem a piac hatására és nem fogyasztásra jönnek létre, így beavatkozásra van szükség ezen „szolgáltatások” fenntartására. Viszont az ösztönző eszközök alkalmazását ki kell egészíteni információátadással, képzéssel (pl. a legjobb gyakorlatok – best practices – átadásával). Meg kell találni az egyensúlyt az innovatív gazdálkodás és a hagyományok megőrzése között.

Tom Oliver, a Vidéki Anglia Megőrzéséért Program (Campaign to Protect Rural England) képvise-letében elmondta, hogy három olyan erőteljes szempontot azonosítottak, mely egész Európára érvényesen meghatározza a mezőgazdaság és a vidéki táj közötti kapcsolatot: Egyrészt a vidéki, mezőgazdasággal foglalkozó lakosság élete, tevékenysége hosszú évekre rányomja bélyegét a tájra (és vica versa). Másrészt egymástól távol fekvő területeket is összeköthet a táj hasonló karaktere és a hasznosításukhoz fűződő közös tapasztalatok. Végül a művelt vidéki táj nagyban hozzájárul kulturális örökségünkhöz és identitásunkhoz (noha társadalmunk sok területén természetesen nagy változások álltak be).

Jürgen Fröhling, az Európai Mezőgazdaság Fenntartható Fejlesztéséért Kezdeményezés végrehajtó bizottságának elnöke előadásában elmondta, hogy a mezőgazdaságból egyre kevesebb ember él, míg a városi populáció folyamatosan növekszik. Nekik már alig van személyes tapasztalatuk a mezőgazdaságról, viszont magas elvárásokat támaszt az agrártermékekkel szemben, mely fontos tényező az ágazat magas termelési költségeiben. Nagy kihívás tehát, hogy elfogadtassuk a társadalommal a mezőgazdaság multifunkcionalitását, speciális, kitett helyzetétAz ágazat fenntarthatóságának biztosítása komplex feladat, amiben szerepe van a gazdálkodónak, szaktanácsadóknak és a törvényhozó, adminisztratív szerveknek egyaránt.

Yanka Kazakova, a WWF Danube Carpathian Programme képviseletében elmondta, hogy a mezőgazdaság környezetre gyakorolt hatása sok szempontból (pl. talajállapot, légszennyezés, vízminőség és -mennyiség) negatív is lehet, de a nagy értékű mezőgazdasági táj létrehozása és fenntartása mindenképpen fontos pozitív hozzájárulása. Ezeken területeken általában kevéssé intenzív gazdálkodást folytatnak, hagyományos termékek előállításával, inkább életformaként, nem annyira vállalkozásként. Sajnos ezt a tevékenységet az érvényes CAP kevéssé támogatja. A mezőgazdasági politika jövőbeli sikerességéhez elengedhetetlen, hogy felismerje ezen területek fontosságát, ismerje el a természet-orientált gazdálkodást és támogassa anyagilag és oktatással is az itt folyó hagyományos gazdálkodás fenntartását.

A harmadik szekcióban az olyan új lehetőségeket igyekeztek feltárni, mint a biomassza kihasználása, a megújuló energiaforrások használata illetve a vidékfejlesztés és a LEADER-program. A gazdálkodás új modelljének alapja, hogy a tradicionális mezőgazdaság vállságban van, de új termékek és szolgáltatások irányába el lehet mozdulni. Ehhez a feldolgozásban modern technológiák alkalmazása, a környezetmegőrzést jobban támogató gazdálkodás, valamint hatékonyabb információ-áramlás szükséges.

A szekcióban kiemelt helyet kapott a bioenergia, melyen keresztül egyrészt levezethetők a megtermelt fölöslegek, másrészt a gazdaságok számára újabb értéktermelő forrást jelenthet. Ugyanakkor olyan eszközök, intézkedések szükségesek, melyekkel támogathatók a beruházások és védelmet jelenthetnek az olcsó, EU-n kívüli alapanyagok beáramlása ellen. Jean-Marc Jossart előadásában – aki az Európai Biomassza Szövetséget (European Biomass Association) képviselte – elmondta, hogy jelenleg a biomassza-energia a legfontosabb megújuló energia, emellett nagy jelentősége van az üvegházhatású gázok csökkentésében. 2010-re a Biomassza Akcióterv alapján több mint duplájára kívánják emelni a biomassza-energia mennyiségét (folyékony bioüzemanyag, hő és elektromosság). Ez a gazdálkodók számára azért is jelenthet reális alternatívát, mivel a növények termelési költsége viszonylag alacsony (noha beruházásigénye természetesen van), kedvező az energia-CO2 arány, valamint magas hozzáadott értékű tevékenységet jelent a gazdaságoknak. Az elhangzottakat alátámasztotta Andreas Löffler fiatal német gazda előadása, aki biomassza-feldolgozással is foglalkozik.

Hasonlóan nagy teret kapott a LEADER-program tapasztalatainak értékelése, mely egy fontos és innovatív kezdeményezés, ugyanakkor ki kell emelni azokat a projekteket, melyeknek van valamilyen kifejezett küldetése vagy más fejlesztési politikák területén is hasznosíthatók. Megállapították, hogy a LEADER politikai, adminisztrációs és gazdasági képességeket és időt igényel! Az elméleti tapasztalatokat Carlo Ricci, független tanácsadó ismertette, majd gyakorlati tapasztalatok hangzottak el: Christos Goutidis egy görög LEADER-projektről számolt be, amely méhészkedésen és mentálisan sérült emberek foglalkoztatásán alapul. Idalina Carrilho (bár nem LEADER-résztvevőként) pedig egy portugál rózsatermesztő gazdálkodást mutatott be, mely alternatív mezőgazdasági tevékenységként jöhet szóba.

Az elhangzó hozzászólásokból kiderült, hogy az európai gazdálkodókat is sok tekintetben hasonló kérdések, problémák foglalkoztatják, mint a Magyarországon dolgozókat: Mi lehet a szerepe a hagyományos/szezonális termékeknek az „iparszerű” mezőgazdaság mellett? Hogyan tudja egy pályakezdő, fiatal gazdálkodó megteremteni az egzisztenciáját? Hogyan érvényesíthetik a termelők érdekeiket a felvásárlókkal szemben? (pl. késedelmes fizetések) Érdemes-e feladni a „hagyományos” termelést a bioenergia- vagy bioüzemanyag-előállításért?

A tanácskozás zárásaként Mariann Fischer Boel Biztos Asszony összefoglalta azokat a kérdéseket és megállapításokat, melyek a plenáris és szekcióüléseken elhangzottakat. Külön kiemelte az a többször elhangzott felvetést, hogy a gazdálkodóknak szüksége van a mezőgazdasági politika stabilitására és tervezhetőségére. Megismételte, hogy az itt elkezdődött párbeszédnek fontos szerepet szán a CAP „egészségügyi kivizsgálásában” és a költségvetés felülvizsgálatában.

Pető István és Ökrös Ildikó

Cikkkategóriák: 
A tartalom érvényessége: 
2007/05/11, p - 18:15 - 2007/06/11, h - 18:15