- Beküldte: ipeto
„Azok tartsanak velem, akik hiszik, hogy minden nappal lehetünk éppen a korunk által magabiztosabbak, hitelesebbek, életrevalóbbak – ez legalább olyan fontos, mint az imént felsoroltak –, és próbáljuk kicsit több derűvel megélni az idősödést ma is meg holnap is.”
Mindannyiunk kedvence a 70-es évektől beköltözött otthonunkba, mindig kedves mosolyával, meleg hangjával megbízható támpontot adott életünkben. Majd egy időszakban nem láttuk – őt sem, s a korosztálya is megfogyatkozott – csak arról hallottunk, új utakon jár. Könyveket ír, szerkeszt, a kiadást sem bízta másra. Programot dolgozott ki Kor-határtalanul – 50+-osoknak, amely keretében majd író-olvasó és közönségtalálkozókon országszerte megosztja tapasztalatát, tudását.
A tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy a társadalom nem igazán tud mit kezdeni az 50 feletti korosztállyal, bár vannak törekvések, többnyire csak elméletben s a „kifutási idő” még mindig hosszú. Többségében lemond róla munkavállalóként és a civil társadalom tagjaként, így mindarról a tudásról, tapasztalatról, bölcsességről, amit ez a nagyszámú csoport eddigi élete során megszerzett. Ma Magyarországon mintegy 4 millió ötven feletti férfi és nő él! A társadalom azt sem vállalja fel, hogy legalább segítségére legyen információkkal, a jó (sajnos kevés) példákkal, szolgáltatásokkal – ezért is szeretnék hiánypótló lenni, hogy a korra jellemző változásokat minél pozitívabban, probléma mentesebben élje meg az érintett.
2019. március 29 - Korhatártalan Akadémia közönségtalálkozó Jászfényszarun a Rimóczi kastélyban
Ezen a napsugaras tavaszi délutánon is csinosan „belibbent”, csupa derűvel, jó kedvvel és sziporkázó mosollyal, úgy mintha haza jött volna most is hozzánk. Ma is végig pásztáztam tekintetemmel s irigyeltem, mint nő a nőt, a fesztelen kedvességét, meleg barátságát. S nem jött egyedül! Megismerhettük lányát, Laurát, aki édesanyját is meghazudtoló módon nyitott, kedves fiatalság. Üde temperamentumával, diszkréciójával máris otthon érezte magát – boldogság volt, hogy eljött hozzánk.
A beszélgető partner ismét Turóczyné Veszteg Rozália volt, aki utalt a korábbi programok tartalmára, életünkben mik is lehetnek a boldogság forrásai, mennyi örömet, értéket jelenthet a családtörténet feldolgozása. A stressz, a feldolgozatlan stressz jelen van a mindennapjainkban. Ennek okait, lehetséges feldolgozási gyakorlatát a közönség bevonásával vették számba: tempós gyaloglás, kertészkedés, zenehallgatás, olvasás, sütés-főzés, kézimunkázás, kreativitás, egy jó vacsora, egy pohár különleges bor, kirándulás, utazás, napló írás. Mindenkinek egyéni „programja” van a stresszel való megküzdésre: van, akit az optimizmusa segít, van, aki jól alkalmazkodik a környezet változó feltételeihez, van, akit az empátiája vagy a leleményessége lendít át a nehéz helyzeteken. S amiben egyet értettünk, túl sok teher van rajtunk.
Hol a boldogság mostanában? A boldogság mindenkinek mást jelent. Az a szándék, hogy igyekszünk megteremteni belső békénket, odafigyelünk önmagunkra, ápoljuk a testünket - lelkünket, segít fenntartani a boldogság állapotát. Judit mesélt a családjáról, az életéről, mi mindenen is kellett változtatnia, hogy jó szakember legyen. Hittük volna, hogy változtatni kellett a hangmagasságán, lassú beszédén? S a közszerepléshez elengedhetetlen egyensúly – testsúly csökkentése, önbizalom növelése – rá is vonatkozott?
Rozika: Judit számtalan televíziós élményt megosztott velünk a nem régen megjelent könyvében – nem lehet letenni ezt a könyvet (ezt én is alátámasztom) - szinte hallottuk, láttuk mindannyiójukat! Az elődei: Lénárd Judit, Hódos Judit, Kudlik Júlia, Kovács P. József, Kertész Zsuzsa, Hajas Ilona, Bay Éva s még sokan mások, kiknek neve a korhatártalanok körében jól ismert.
Tamási Eszter, aki hívta, ebédeljünk együtt – kettétörte a kockasajtot – mérhetetlenül megtisztelő volt a közvetlensége. Ritkán látni olyan kedves, örökké vidám embert, mint amilyen ő volt. Adás közben ruhakölteményeket varrt magának – divatot diktált. Fodrászra sem költött sokat, önmaga fodrásza volt – kis ollóval nem egyszer beleigazított a hajába. Varga József, akit a nagy közönség csak „savanyú Jóska-ként” emlegetett – öniróniával ezt ő mondta magáról. Mindenki szerette őt, beszédstílusát, bársonyos hangját, különleges humorát. „Varga Jóskához fűződik az egyik legviccesebb történet. Réges-régen a tv hőskorában esténként a bemondónők olvasták az esti meséket. Egyik alkalommal teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollégát – Jóskát – kérték fel a mesemondásra. „- Szervusztok gyerekek! – köszönt illendően. – Fecske anyó vagyok, itt ülök a tojásaimon, füstös farkamat lóbálja a szél…” Ettől a résztől kezdve Varga állítólag nem tudta folytatni a mesét, a képernyőt elsötétítették.”
Takács Marika meleg tekintete nyugalmat, derűt sugározott. Hajas Ilona a legszebben beszélő, legkedvesebb bemondó rendszeresen szavalt. Nagyon korán elment. Kudlik Júlia profizmusa példakép, ami leginkább abból állt, hogy soha, de soha nem állt készületlenül a kamerák elé. A sikeres (élő!) adás előfeltétele az összetartás volt, mindenki, mindenkinek segített. Antal Imre, Horváth János, Kertész Zsuzsa, Mohai Gábor s mások történeteiből hallottunk. Együtt néztük (közönség és bemondó) anno a filmeket, hasonló hangulatban voltunk. A bemondó feladata volt, hogy a nézőt átsegítse egyik hangulatból a másikba. Ma pedig egy-egy őrületes reklám agyonvágja a filmet – nesze neked filmművészet. S hogy a filmek alatt mi is történt? Judit nem tétlenkedett, elkezdett kötni… népszerű lett a Fürge ujjak című magazinnál is, több címlapon szerepelt a kötött holmikkal.
A Híradóban is fantasztikus csapatba került … végeérhetetlenül sorolva a sok tévés szakember nevét (Baranyi Ferenc, Gedeon Pál, Ipper Pál, Juszt László, Kaplár F. József, Moldoványi Ákos, Pálfy József, P. Szabó József, Vajek Jutka, Knézy Jenő, Kovács P. József és mások) s a sztorikat. S a komoly újságírók némelyike mennyit bolondozott, mennyit nevetette meg a stábot! Életveszélyes pillanatok voltak ezek, mert mi van, ha nem tudnak visszatérni – a híradóhoz illően – komolyan folytatni?
Majd az „Ablak” című műsor, induló csapatának tagjai közé hívta Peták István a felelős szerkesztő. Micsoda csapat! Berkes Zsuzsa, Sárközi Erika, Horváth Ádám, Horváth János, Wisinger István, Déri János, Feledi Péter, Hortobágyi Éva, Bálint Gazda és a többiek. „Hogy miért lett Ablak? Az ablakba mindent ki lehet tenni, átlátszik mind két irányba, nem titkol el semmit, ki lehet könyökölni, be lehet hajolni, egyszóval kellemes tereferék helyszíne…” Sok-sok más kulisszatitkot is megtudtunk (színészek, rendezők, műsorvezetők kapcsán), más műsorokról is beszélgettünk (nemzeti estek, Hétvége), miközben a mai műsorvezetőkről is hangzott el a közönség soraiból kérdés. Keveseknek van élő kapcsolata a közönséggel – pl. Jakupcsek Gabi, Szili Nóra. Igényesen, választékosan, helyesen az tud beszélni, aki sokat olvas szépirodalmat.
A beszélgetés sokunkban vágyat ébresztett Endrei Judit könyveinek elolvasása iránt, így most is sor került válogatásra a könyvek között, a személyes beszélgetésekre és dedikálásra. Kedves figyelmesség – és vendégmarasztaló - volt, hogy ez alkalommal Mitter Ferencné Magdika készített és kínált különlegesen finom apró házi süteményeket, amit külön köszönünk!
Élmény volt mindannyiunk számára ez a délután, amely a Korhatártalan Akadémia, záró közönségtalálkozója volt. Emlékezet frissítőnek jó szívvel ajánlom az olvasók figyelmébe a most és korábban megismert könyveket – Önök sem tudják majd letenni a kezükből – Anno az én tévém; Korhatártalanul – 50 után is aktívan; Sztárdiéta; Kemény üzenetek stb. A könyvek megrendelhetők: http://www.endreijudit.hu/endrei-konyvek.html
„Miközben a múltról mesélek, nagyon is a jelennek szólok. Hiszem, miközben olvassák a könyvemet, Önökben is megfogalmazódik, napjainkban is micsoda kincs jó közösségben, tisztességgel értéket teremteni!” (Endrei Judit)
Kovács Béláné Pető Magdolna
