Csapatjáték szerelemmel

2020-ban február 9–16. között a házasság hete keretében Család és/vagy karrier témában tartottak konferenciát csütörtök délelőtt a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom szervezésében a Magyar Tudományos Akadémián. A szervezők, mint minden évben, most is a házasság és a család fontosságára kívánták irányítani a figyelmet.

A házasság hetének arcai Semsei Rudolf üzletember és felesége, Dobay Eszter. Velük is találkoztunk, amikor a konferencia vendégei lehettünk. Az előadások és kerekasztal-beszélgetések mind a család és a karrier közti harmónia megtalálását és megteremtését szolgálták.

Miért „Csapatjáték szerelemmel”?

Semsei Rudolf: Az ötlet onnan ered, hogy nagyon szeretünk vízitúrázni. Amikor kenuba szállunk, a túravezető először elmondja a szabályokat. Külön oldalon ülünk, és mindenki egy oldalon húzza az evezőket. Ha valamelyikünk kicsit is lustálkodik, a hajó elkanyarodik. Én pedig hiszek a csapatjátékban a hivatásomban és otthon is. Úgy érezzük, így, együtt tudunk kiteljesedni. Ilyenkor a „mi” kerül előtérbe, nem az én. Fontos a házasságban, hogy egyenrangú partnerek legyünk, és életre szóló élmény legyen az egész. A házasság igazi csapatjáték, annak minden örömével és ajándékával együtt.

A konferencia kezdetén elsőként Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy Skrabski Árpád és felesége, Kopp Mária egész munkásságukkal, életükkel kiálltak amellett, hogy házasságban élni jó. Fontos a konferencia a tekintetben, hogy kiemelt feladatunk a család és munka összeegyeztetése. Ahogy Fűrész Tünde fogalmazott, ketten könnyebben harcolnak meg ennek a feladatnak a nehézségével. Reménytelinek nevezte a statisztikai mutatókat, melyek a házasságkötések 27 százalékkal való növekedését mutatták ki 2019-ben.    A házasság újra népszerű Magyarországon, és újra divatját éli.

A házasság hetét szervező Harmat Kiadó igazgatója, Herjecki Kornél köszöntőbeszédében felelevenítette, 13 éve egy kis ökumenikus csoport helyezte a figyelem központjába a házasságot. Ehhez 12 éve csatlakozott a Harmat Kiadó a Family magazin által.

A köszöntők után Dr. Bagdy Emőke előadásában a mai rohanó világban is oly fontos rítusok visszaépítéséről beszélt. A rítus biztonságadó történések sorozata, automatizmus. Emlékezeti szimbólum. Minden nagy rítus beleivódott a génjeinkbe – archaikus szükségletté vált. Egy különleges esemény, amely jelzi, hogy valami fontos történik; ugyanakkor egy átmenet is. Régen a házasságkötések előtt fontos volt a fiúk, lányok beavatása, hogy hozzáértőkké válhassanak. Hogyan kell elköteleződni, hogyan vállaljanak felelősséget. Ma már kikopott ez a szokás, és számos más, igen fontos rítust is elfelejtettek az emberek. Holott az ember vágya ma is az együttes élmény átélése.

A magyar nyelv is oly gazdag, mennyi érzelmet kifejeznek a szavak: esküvő, menyegző, lakodalom, frigy, házasságkötés, egybekelés, nász. Vagy a menyasszonyról, aki eladósorba kerül - ara, mátka, jegyes, menyecske, s ha már bekötötték a fejét – a feleségem, nejem, kincsem, kedvesem, párom, társam, oldalbordám. S ne felejtsük el a férjet sem – az uram, férjuram, hitvesem, párom, társam, emberem, a másik felem, házastársam. Jól leképezik a szeretett, megbecsült társat.

Az esküvő, a templomi szertartás jelentősége ma már „kilúgozódott”. Ennek a jelentőségét is „újra kell tölteni”. A pszichológus professzor asszony elmondta, világunkban is fontos az áldás rítusának felelevenítése. Ahogy régen is áldást adtak a szülők az életben elinduló, a házasulandó gyermekeikre, úgy ma sem lenne szabad elengedni ennek hiányában erre a fontos útra a fiatalokat. Már kicsi kortól erősíteni kell a rítusokat, hogy mire asszony lesz a lányból, s bimbóból a rózsa, a szülők úgy bocsássák útjukra a gyermeküket, hogy tudják, „mi dolguk a világban”. Az áldásadás lelki szükségletté válik. Az a fiatal, aki megkapja a szülei áldását, soha el nem felejti, archetipikus berögződéssé alakul. S tovább fogja adni ő is a gyermekének. A házasságra lépőknek pedig felelősségük, hogy hivatásuk révén visszaadjanak és továbbadjanak valamit abból, amit kaptak.

Professzor asszony felhívta a figyelmet arra, hogy a nők belekerültek egy olyan konfliktusba, mely a korábbi generációk társadalmi berendezkedése révén nem is volt kérdés: két urat nem lehet egyformán szolgálni (munka és család). Ehhez még hozzájön a genetikai folyamatok léte is. Most kell megoldani, hogy ne legyenek elcsúszások. Közös feladatunk van abban a társadalom számos területén, hogy egy nő minden lehetséges segítséget megkaphasson ahhoz, hogy mindkét téren helyt tudjon állni. Ma valami elindult …

Az előadást követően kezdetét vették a kerekasztal-beszélgetések, mely a boldogság, keresés, házasság témakörökkel foglalkozott. Kutatások eredményeiről s megoldások kereséséről, oktatási jó gyakorlatokról, munkaerőpiaci esetekről, lehetőségekről hallottunk. Megerősödve – a házasság erőforrás, védőpajzs, kikötő (minden nap végén) – érezzük, hogy a társadalom felébredt e tekintetben Csipkerózsika álmából. Az életigenlés nyer egyre szélesebb teret, s a kötődést kell egyre jobban megerősíteni. A program zárásaként az utóbbi két év házasság hete nagykövetei osztották meg gazdag gondolataikat a hallgatósággal.

„A hivatás, a munka szép dolog, de az életünket nem ennek kell meghatároznia. Ha elfáradunk vagy eljöttek az utolsó idők, akkor majd a kapcsolatainkra fogunk emlékezni.” Mert ez egy csapatjáték szerelemmel.

Kovács Béláné Pető Magdolna

A tartalom érvényessége: 
2020/02/17, h - 15:30 - 2020/03/21, szo - 15:30