Csak így… Ézsiás Gyöngyike

"Hogy mért csak így:
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom,
Én így érzek."

(Reményik Sándor)

 Nehéz szavakba foglalni az életem, elmesélni ki is vagyok, mi is vagyok, mit csinálok, s miért csinálom…

Sok évvel ezelőtt születtem bele ebbe a csodálatos, varázslatos világba, a Jászságba. Ugyan szüleimet még apró koromban másfelé sodorta az élet, de ide gyakorta visszajárva ez a vidék megmaradt gyermekkorom kincses ládájának, amit felnőttként is kinyitok még néhanap, s jó hagyni, hogy a régvolt kalandok átmelegítsék újra a szívemet.

Itt vannak a gyökereim, a csodálatos pillanatok, amiket elraktározott az elmém, s amik akár a gejzír, időnként előtörnek, s csak jönnek, jönnek, tódulnak egyre, másra… Az itt élt nagyszüleim, dédszüleim, s még számolhatatlanul sok ősöm emléke, és a szüleim történetei azok, amik lelkem örökre fogva tartják ezen a tájon. Édes fogság ez, kellemes rabság, mert számtalan villanásnyi kép tölti meg minden porcikámat olyan erővel és tűzzel, amik azután a kezemet is vezetik a papíron.

…s, hogy mit is jelent nekem ez a vidék, Jászfényszaru?

Illatokat: A Tóni papimtól számolhatatlanul sokszor ajándékba kapott apró kis parfümszappanokét, Ézsiás papim buja orgona bokrait, vagy féltett othello szőlőjét, a tanyája melletti erdő avarját, a szalmakazlakat, a Zagyva vizét, a templomban a füstölőét, vagy nagymamám kertjében a büszke kis jácintét.

Ízeket: Mariska nagymamámmal a szőlőlugasban készített keltett rétesét, a vajas pogácsáét, a felejthetetlen dobostortáét, az ünnepi kacsasültét, a lakodalmakkor elmaradhatatlan rostélyos kalácsét és grillázstortáét, Veronka nagymamám almalevesét, vagy saját kezével köpült vajának ízét.

Színeket: A tavaszi búzamezők haragos zöldjét, az erdőben a gólyahír sárgáját, az apró kis ibolya liláját, az útszéli pipacsok pirosát, a gyümölcsfák tavaszi virágszirmainak fehérjét, az érett, édes meggy és cseresznye bordóját, a tanyasi éjszaka feketéjét.

Hangokat: A madárcsicsergést, a kutyaugatást, jóanyám zongoráját, a jókedvű nótázást, a csendet, amiben jó volt elmerülni, a zsivajt, ami színesre festette mindig az életet.

A családot: Mesebeli ebédeket az Ézsiás-tanyán a körtefa alatt terítve, vagy a Győri-háznál az ünnepi nagycsaládi összejöveteleket, amikor csak pakoltuk, pakoltuk az asztalokat, székeket, terítőket, egyiket a másik után, és számomra beláthatatlanul sok tányért, evőeszközt kellett elrendezni, mire leülhetett az egész család. A Pető család vacsoráit, hol itt, hol ott, amikor még kisgyermekként elképedve bámultam, hogy ez a tengernyi ember mind-mind a rokonom. Az én rokonom! Nagycsaládi beszélgetések alkalmával repkedtek a nevek, Jáger, Langó, Rimóczi, Tanczikó, Sándor, Berze, Túsor, Czeglédi, Márkus, Cserháti, Bordás, Tamus, Zsámboki, Basa, Rusai, Harangozó, Bakó, Kóródi …, s még számtalan - én pedig pici gyerekként szentül meg voltam győződve róla, hogy varázsigéket mormolhatnak az öregek…

„…messzeringó gyermekkorom világa.”

S most annyi év után a sors visszahozott ebbe a városba, ahol nem is kellenek szavak, a képeim beszélnek már helyettem. Elmondják, hogy milyen vagyok. …mert ami egykor volt, álom lett, megpihent a kezemben az ecset, de nem veszett el, csak váratott magára egy kicsit, hogy még nagyobb erővel törjön szabad utat magának, s messzire repítsen engem.

Olyan vagyok én is, mint Karinthy novellájában, „A cirkusz”-ban a főhős, aki csupán csak hegedülni szeretett volna egy kicsit a publikumnak, majd megannyi viszontagság után kiállhatott végre a porondra. Története végén szavai az enyémek is lehetnének:

„…lassan és remegve játszani kezdtem a melódiát, amit régen, régen, régen hallottam egyszer zengeni és zokogni a szívemben.”

Abban, hogy eljutottam idáig, sokan és sokféleképpen támogattak.
Sándor Zsuzsa művésztanárnak köszönhetem, hogy észrevette a bennem rejlő lehetőségeket, bevezetett a képzőművészet rejtelmeibe.
Nagy B. István és Dévényi János festőművészek mellett főiskolai éveimben tapasztalhattam meg az önálló alkotás első örömeit.
L-Gazdag Ágnes festőművész volt az, aki nem is olyan régen újra elindított utamon.

Kiállításaim:

  • 2019. novemberében a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának Rondella Galériájában az „Esztergom” tárlatra beválogatták munkáimat
  • 2019.decemberében a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának Rondella Galériájában nyíló, 2 hónapon át tartó „Adventi Tárlat”-on több képemmel szerepeltem

Tervezett, szervezés alatt lévő kiállítások:

  • Szentendre – P’Art (önálló kiállítás)
  • Jászberény – Hamza Múzeum és Jász Galéria (önálló kiállítás)

Elérhetőségeim:

E-mail: ezsias.gyongyike.art@gmail.com
web: http://ezsiasgyongyike-art.simplesite.com/
https://www.facebook.com/ezsias.gyongyike.ART

A Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság több mint másfél évtizede szervez kiállításokat, évente egy-két alkalommal. Büszkeség számunkra, ha egy-egy értékes anyagot és alkotóját bemutathatjuk. Ézsiás Gyöngyike tárlatát fél éve érlelgetjük s most jó szívvel ajánljuk a látogatók figyelmébe! Különösen színes egyéniség-látványvilág, forrón izzó vagy éppen andalítóan barnán-kéken hullámzó, zölden nyugtató s nem ritkán a geometria vonalai között is megbújhatunk.

A tárlat megtekinthető a Petőfi Sándor Művelődési Ház és Könyvtár földszinti kiállító termében az intézmény nyitvatartási ideje alatt 2020. augusztus 28-ig.

Közreadta:
Kovács Béláné Pető Magdolna

A tartalom érvényessége: 
2020/06/14, v - 17:45 - 2020/07/19, v - 17:45