- Beküldte: ipeto
A Magyar Festészet Napját új kiállítás nyitásával ünnepelte a Hamza Múzeum és Jász Galéria 2020. október 17-én, szombat délután. Ézsiás Gyöngyike, jászberényi születésű, jászfényszarusi származású festőművész „Az idő nem fontos” című tárlatát Farkas Edit múzeumigazgató ajánlotta a népes számú közönség figyelmébe.
„Négy hónappal ezelőtt különleges tárlat nyílt Jászfényszarun… még valamikor év elején egyeztettük le … Aztán jött a pandémia, a bezártság, a befelé fordulás... De az égiek azt akarták, hogy júniusban Jászfényszarun kiállítás nyíljon, s hogy később itt, Jászberényben is.
Benne vagyunk rendesen a járvány közepében... Viszont úgy gondolom, a lélekemelő programoknak, kiállítás megnyitóknak igenis ebben a helyzetben is van létjogosultsága, sőt ... A magyar festészet napjához kapcsolódóan a kortárs festők bemutatkozásának meg főleg. Hiszen erre jött létre ez az ünnep, Bráda Tibor kezdeményezésére 2002-ben, hogy október 18-án, Szent Lukács, a festők védőszentje ünnepén bizony, a kortárs képzőművészetet ünnepeljük. S az, hogy mára több hetet felölelő rendezvénysorozattá nőtte ki magát országszerte, az is azt mutatja, hogy mennyire szükség van ünnepelni... Hát még a jelen időszakban... Ráadásul, Gyöngyike ugyan Budapesten él családjával, de jászfényszarusi gyökerekkel bír, és így a Jászsághoz kapcsolódóan bizony, gyűjtőkörünkbe tartozik. Nem kell tovább magyaráznom, miért is vagyunk itt!
Gyöngyike képein keresztül kapcsolódik a teremtőhöz, hiszen maga az alkotás is ezt kéri. Nem lehet "félig" ottlenni, abba bele kell merülni. S ha megnézik ezeket a képeket, megengedik nekik, akkor bizony megmutatják ezt a folyamatot is. Egy újkeletű szóval: a rajzmeditáció eszközeit alkalmazza az alkotó: a színek, a formák és az azokat felépítő vonalak segítségével kel életre a kép - hiszen ilyenkor időt és teret túllépve, csak az alkotásra koncentrál az ember. S valljuk be, a millió vonalat nem lehet gyorsan meghúzni. De nem is túllenni kell rajta, hiszen pont az a lényege - elmélyülni, átadni magam a folyamatnak.
Izgulunk … Nem véletlenül, hiszen hiába tudjuk, hogy minden rendben van, a helyén van és ünnepelni jöttünk ... Azért, egy megnyitó, egy kiállítás – nem is kicsit – kitárulkozás is... Megmutatom magam, és bizony, aki lát, az látja az alkotó mélységeit és magasságait is ilyenkor... Gyöngyike bemutatkozó gondolatai sem a hagyományos szálon mozognak, hiszen már ott is kinyílik: beenged minket a saját világába, s nem tényekről, adatokról ír, hanem érzésekről és élményekről.”
A kiállítás megnyitó hangulatát kellően megalapozta a Szent Efrém Férfikar nyolctagú együttes - felvételről hangzott el a Kae Le Kae gospel és az Archiminia című, görög tradicionális újévi köszöntő.
„Chronia Pola – hallhattuk az imént, ami szabad fordításban azt jelenti, Éljen soká! Nos, én is ezt kívánom! Éljen soká a magyar festészet, éljenek soká az alkotók, s mai ünnepeltünk, Ézsiás Gyöngyike!”
Köszönöm a figyelmüket.
Kovács Béláné Pető Magdolna
Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság