"Nők összhangban..." - nyilvános fórum

„Nők összhangban, avagy tapasztalatcsere a munka, család és női önmegvalósítás egyensúlyáról – jó gyakorlatok, módszerek” – ez volt a címe annak a rendezvénysorozatnak, amelyet a NőTárs Alapítvány (Budapest) és a Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság (Jászfényszaru) valósított meg a „Március a nőké” projekt keretében.

A nyilvános fórumon 2006. március 11-én, szombaton a gyülekezők már a regisztrációnál a témába vágó ingyenes anyagokat, kiadványokat vehettek át a két rendező civil szervezet ismertető brossuráin kívül: Feminista Almanach 2005 című könyvet a MINők Egyesületével adta ki a NőTárs Alapítvány, s a kötet is foglalkozik a nők munkaerőpiaci helyzetével, összeegyeztetési gondjaival. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) hírleveleinek témába vágó írásaiból egy válogatás készült. A Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság helyi képeslapkiadványa pedig magán viseli a nők önkiteljesedésének nyomait - csodaszép fotókban elbeszélve. Az érdeklődők ezenkívül "Nők az Európai Unióban - Munkavállalóként, feleségként, anyaként" címmel színes információs anyagot is kaptak, továbbá egy női bibliográfiát és gender irodalomjegyzéket is, ha olvasni támadna kedvük, tudjanak válogatni...

Kovács Béláné Pető Magdolna, a jászfényszarui Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. A kerekasztalbeszélgetés a Jászságban élő nők összeegyeztetési kihívásait érintette, s részletesen szó volt arról, hogy milyen gyermekellátó, -gondozó, -támogató intézményei hálózat segíti az itt élő nőket. Szabó Dóra a Jászság kistérségben működő Támogató Szolgálatról beszélt részletesen, mely az idősek, az egyedül és fogyatékkal élők ellátásában segít. Ácsné Csontos Mária vezető óvónő az óvodai ellátásról, annak fejlődéséről, jelenlegi kihívásairól informálta a jelenlévőket. Kissné Szalai Csilla védőnő a gyesen, gyeden lévő kismamák és kiskorú gyermeket nevelők helyzetéről beszélt.

A szünet után a női önmegvalósítás témájához kapcsolódott Földesi Éva okleveles grafológus előadása a női önismeretről és önkifejezésről a grafológia tükrében. Mini gyakorlatai, helyszíni gyorselemzése iránt nagyon nagy volt az érdeklődés, az igény.

A szendvicsbüfét követően Csapó Ida, a NőTárs Alapítvány kuratóriumi elnöke „Vállalkozó nő, civil nő, civil vállalkozó nők” címmel tartott előadást. Beszélt az életcél megtalálásának fontosságáról, s arról, hogy a civilség további plusszal "terheli" az arra vállalkozókat, de sok örömet is ad. Tehát szó esett a civil nők életében fellelhető összeegyeztetési kihívásokról. Ezt követően Csapó Ida vezetésével, Kovács Béláné Pető Magdolna asszisztálásával kis szekcióülések keretében folyt a diskurzus különböző életkorú, ill. élethelyzetű nők között. A résztvevők összegyűjtötték, melyek azok a mindennapos kihívásaik, amelyek gondot okoznak számukra a munka, a család és a háztartás háromszögében. A legtöbben hiányérzettel távoztak, mert csak a felvetésekre volt lehetőség, a megoldások átgondolására, megbeszélésére viszont kevésbé. Mindez azonban azért sem okozott gondot, mert az egyes kis szekciók beszámolója után nyilvánvalóvá vált, hogy a folytatási lehetőség 2006. március 25-én, szombaton adott. Mégpedig az ugyancsak Jászfényszarun megrendezésre kerülő, a témához illeszkedő workshopon.

A résztvevők véleményét is megkérdeztük – íme az értékelésük, a következő gondolatokat fogalmazták meg:

• erősödni látom szerepem fontosságát a család összetartásában, s az elhivatottságomról ne mondjak le, merjek új célokat kitűzni, és elérni!
• a kapcsolatépítést, a beilleszkedést tudtam folytatni, és még biztosabbá vált itteni jövőképem,
• beleláthattam számomra eddig nem ismert dolgokba (óvóda, védőnők),
• többi nőtársammal együtt olyan mélységeibe is bepillanthattunk a munka-család-hobbi közötti összefüggésekbe, melyek mellett a mindennapokban nem is tulajdonítunk nagyobb jelentőséget. Mások szemléletének megismerésével saját véleményem is másképp teljesedhet ki.
• így vagy úgy, de hasonló cipőben járunk, nem vagyok egyedül a problémáimmal,
• beleláttam mások problémáiba, és tudtam velük azonosulni. Empátia, megértés…
• engem érintő problémák, témák kerültek szóba. Másokat is foglalkoztatnak ezek a kérdések. Összességében jól éreztem magam, jó volt másokkal, „ismeretlenekkel” is gondolatokat megosztani.
• végighallgattuk mások hozzászólását a munkáról, családról és megtudtuk, kinek mi a véleménye, és hogyan reagál az egészre,
• „legmegnyugtatóbb”, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal, és remélem, hogy valamilyen megoldást találunk rá közösen,
• hogy a napi problémákkal minden Nő ugyanúgy küszködik, jó volt látni, és egymást segítve megoldást találni, vagy legalább megpróbálni,
• kerekasztal köré ültünk, mindenkit figyelemmel tudtam kísérni, látni, ahogyan hozzászól az előadáshoz,
• néhány órára mást csináltam a napi megszokott dolgok után. Megerősítést kaptam egy dologban, amit eddig is tudtam, de tudatosítani nem mertem magamban. (Nem vagyok rossz anya, csak jobb leszek attól, ha feltöltődöm. Többet fog ezáltal is kapni a családom belőlem.
• egy picit beletekintettünk a grafológiába,
• mint mindig, most is fantasztikus előadásoknak voltam részese,
• hogy időt tudtam szakítani erre az rendezvényre, és sok érdekes információt hallottam,
• itt lehettem, feltöltődtem, számomra új információkhoz jutottam,
• a témák és a megoldások közelebb hozták a csoport tagjait. Új emberek kapcsolódtak be… Jó volt együtt dolgozni.
• megismertem olyan nőtársakat, akikről eddig azt hittem, hogy ismerem őket. Kinyíltak ajtók, előjelek a két hét múlva lévő workshopra. Ötletek konkretizálására, „feldobott labdáink” jogi hátterének tisztázására (gyermekfelügyelet, családi napközi).

A program a „Március a nőké” című pályázat keretében az ICSSZEM Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Főosztály támogatásával valósult meg.

A cikk eredeti változata a Nőtárs Alapítvány honlapján olvasható.